Lenner Tibor, a BDPK igazgatója így emlékezik rá:

"Csapó Tamást gyermek- és ifjúkora az Alföldhöz, Szolnokhoz kötötte. Már egyetemi hallgató korában érdeklődni kezdett a településföldrajz, azon belül a településmorfológia kérdései iránt. A hazai településföldrajz atyjának, Mendöl Tibornak a munkássága mély nyomokat hagyott benne. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára egykori szegedi tanára, Károssy Csaba hívta tanítani. Szívét egy életre rabul ejtette a Dunántúl, a Somló, a Vas-hegy, az Alpokalja látványa. Behatóan kezdett foglalkozni a települések, azon belül a városok beépítésének és szerkezetének a kutatásával, a településmorfológia újjáélesztésével. Kezdetben egy-egy várost vizsgált, majd a hazai városhálózatot, Budapestet és a megyei jogú városokat később kiemelten is kutatta. Mindeközben a vezetésével egy településföldrajzi műhely formálódott az általa alapított Társadalomföldrajzi Tanszéken. E műhelyből nőtt ki az évek során a Településföldrajzi Konferencia és az annak eredményeit publikáló Településföldrajzi Tanulmányok. Kiváló tanáregyénisége nemzedékek látásmódját formálta a besenyszögi általános iskola tanulóitól kezdve az egyetemi hallgatókon át a Magyar Földrajzi Társaság széles nagyközönségéig bezárólag. Életének állandó pontját jelentette az igazsághoz való makacs ragaszkodás, a nemzeti önmeghatározás, valamint a blues- és a rockzene szeretete.  
A közelmúltban egy vele készült interjúban Csapó Tamás élete legnagyobb sikerének a családját nevezte. Büszke volt két lányára és három unokájára. Április 4-én kollégái és barátai még felköszöntötték a neki szerkesztett tiszteletkötettel Bükön, a Településföldrajzi Konferencián. 70. születésnapja után egy héttel halt meg Szombathelyen, rövid, súlyos betegségben. 

Nyugodjál békében, Tamás!"

Kép: ELTE SEK