„Ha nincs hely, ahol élj, indulj hazafelé!”- a méltán népszerű Demjén Ferenc dal is felcsendült a Váci Mihály Általános Iskola ünnepi műsorában. Ünneplőbe öltözött gyerekek, és városi képviselők tisztelegtek vasárnap délelőtt a Március 15. téren a hősi halottaink előtt. A Magyar Országgyűlés 2001-ben döntött úgy, hogy „ A nemzet a jövő nemzedék okulására és hősi halottainak dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja.”

1917-ben iktatták először törvénybe, hogy a városok és a községek méltó módon örökítsék meg azok nevét, akik életüket adták a hazáért. Trianon után azonban az emlékműveket lerombolták, az emléktáblákat befalazták. 1990-ben, a rendszer váltás után kerülhetett csak sor az első állami rendezvényre- elevenítette fel a Hősök Napjának viszontagságos történetét dr. Puskás Tivadar. A polgármester hozzátette: 2001-ben az Országgyűlés a nemzeti erkölcsi adósságát törlesztette azzal, hogy megalkotta a Magyar Hősök Napjáról szóló törvényt.

Emlékeznünk muszáj, emlékeznünk kötelességünk. Ma van esélyünk változtatni, de ehhez összefogás kell és meg kell érteni a múltunkat- hangsúlyozta Puskás Tivadar.

Az ünnepség koszorúzással és a kegyeleti virágok elhelyezésével zárult. Utóbbit csak egy idős hölgy vitt, nehezen mozgott már, a szíve mégis ide hozta. Az emlékműhöz alig sikerült feltenni a virágokat, a polgármester szaladt oda hozzá, hogy segítsen. Aztán mikor a díszőrség levonul és oszlani kezd a tömeg, még fél szemmel látjuk, hogy az imént említett hölgy a polgármester után ered, megköszöni a segítséget és beszédbe elegyednek.  

Egy pillanatra megértjük dr. Puskás Tivadar záró szavait, melyeket az Alkotmányból idézett: „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése!”