Anima, a zenei olvasztótégely

bz • 2012. május 29., kedd •
Az Anima Sound System kapja idén a Magyar Könnyűzenéért díjat a VIVA Comet gálán. Az elismerésről is beszélgettünk Prieger Szabolccsal, aki – amellett, hogy az Agora Savaria tagjaként a szombathelyi kulturális életet szervezi, az együttes legújabb lemezén is dolgozik. A tizedik korong a jubileum alkalmából jelenik meg, amit különleges koncertsorozattal ünnepel az együttes – árulta el lapunknak az alapító testvérpár fiatalabb tagja.


Anima Sound System, az eredeti felállásban...balra a legszélső Prieger Szabolcs

- Talán szokatlan lehet, hogy nem egy tipikus pop csapat kapja idén a VIVA Comet díjat. Mit jelent ez az elismerés az Anima Sound System életében?

Mi alapból nem a díjakért dolgozunk. Persze nem mondd igazat, aki azt állítja, hogy nem örül bármiféle elismerésnek. Korábban kapunk már Fonogram-díjat és Arany Zsiráfot is. Amikor először hallottam a Comet díjat, kétkedve fogadtam a hírt. Személy szerin egyébként nagyon örülök, hogy ezúttal nem a zenének a populáris ágát díjazzák, hanem az úgynevezett underground világból választottak. Az is igaz, hogy a két terület határa mára nagyon elmosódott.

- Húsz év sok idő, melyek voltak a zenekar életének fordulópontjai?

Érdekes, hogy a közönség gyakran azonosítja az énekessel a zenekarokat. A mi életünkben is fontosak az énekesek. 1993-ban tettük meg az első lépéseket, '95-ben jött ki az első lemezünk, a Shalom. Bognár Szilvia énekelt rajta, ő most nép- és világzenei körökben elismert előadó, az első meghatározó énekesnőnk volt. Német Jucival készült el a következő nagyobb slágerünk, a 68. A harmadik énekesnőnk testvérem lánya, Fanni. Annak idején kilenc évesen felénekelte a tekerd című dalunkat, most huszonegy évesen a zenekar frontembere. Nem volt ugyan tudatos, hogy a családban maradjon, de mégis így alakult.

Zeneileg is több fontos változás történt: indultunk a népzenével, aztán jött a reggae, a hip-hop, és elkalandoztunk a gitárzenék felé is, ugyanakkor mindvégig ott maradt az elektronikus alap. Zenei olvasztótégely voltunk az elmúlt húsz évben és reméljük, így marad a következő húszban is. Fontosnak tartottuk, hogy kísérletezzünk. Most az új lemez is teljesen más lesz, mint amilyen volt a Tedd a Napfényt Be a Számba. Szerintem inkább azoknak fog tetszeni, akik szerették az Aquanistan-t, rajta a Csinálj Gyereket című dallal.

- Tudatosan változtattok a zenei stíluson?

Ha valami bejött, akkor arra – ellenben az üzletileg elvárhatóval – úgy reagáltunk, hogy inkább kerestünk egy másik zenei stílust. Emiatt talán érezhetők hullámhegyek és hullámvölgyek a zenekar életében, de a köztudatban mind a mai napig ott van az Anima, még ha nem is ég olyan lánggal, mint korábban.

Néhány évvel ezelőtt például trendi volt Magyarországon a népzene és az elektronikus zene összeolvasztása. Akkoriban a hallgatóság ezt újdonságként érzékelte, pedig mi már 1996-ban olyan zenéket csináltunk. Ez büszkeséggel tölt el, hiszen annak idején nagyon sok mindenben úttörők voltunk. Itthon mi próbálkoztunk először mc-vel, jóval a Bälga vagy az Animal Cannibals előtt.

- Milyen szereposztással működtök most?

Az Animában már húsz éve dolgozik ez a szerzőhármas és mindenkinek meg van a saját feladata. Én a dalokat szállítom, a maguk akusztikus lecsupaszított változatában. Ezeket producerként kezelésbe veszi Németh Gergő. Ő egyébként a zenekar harmadik alapító tagja. Végül testvérem, Zsolt, aki a zenekar kohéziójáért, ideológiájáért és szövegvilágáért felelős. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a megírt számokat egymásnak küldözgetjük, mindenki hozzáteszi a magjáét, amíg el nem készül egy-egy zene.

- Mennyire budapesti vagy szombathelyi a zenekar?

Amíg kiteljesedtünk – körülbelül 2003-ig – abszolút helyiek voltunk, itt élünk, minden tag szombathelyi születésű. Amikor a zenekar előrelépett szükség volt egy budapesti bázisra. Akkoriban költözött oda Zsolt és Gergő. Ők most is ott élnek. De szerintem, ahogy a Kispál és a Borz például mindig is pécsi volt, annak ellenére, hogy az utolsó éveikben már inkább a fővároshoz kötődtek, úgy az Anima Sound System is mindig szombathelyi marad. Nagyon sokan tudják honnan indultunk.

- Mikor kezdtetek az ország határain kívülre kacsintgatni?

Ez még az előtt kezdődött, hogy itthon befutottunk volna. Külföldön talán hamarabb felfedezték, hogy amit csinálunk – a magyar népzene és az elektronikus zene kölcsönhatása – az érdekes. 2000 és 2005 között volt az az időszak, amikor nagyon sok külföldi fesztiválon jártunk. Barcelona, Moszkva, London, Párizs. Elmondhatjuk magunkról, hogy olyan zenekarokkal játszottunk egy színpadon, mint a Faithless, a Stereo MC’s vagy a Public Enemy. Mind a mai napig sok külföldön megjelenő válogatáslemezre teszik fel a dalainkat. Nemrég egy ismerősöm Egyiptomban járt, ahol egy benzinkúton a legnagyobb meglepetésre bennünket hallott.

- Ezek szerint jól sikerült a zene! Úgy gondolom, hogy egy egyiptomi fül másféle hangzásvilágot szeret hallgatni, mit egy magyar vagy francia…

Ez konkrétan a 68 című számunk volt, ami egyéként chilei kávéházakban is igen kedvelt. Ezek apró, de fontos sikerek.

- Beszéljünk a jövőről! Meddig tarthat még az együttes lendülete?

A húsz éves jubileumról annyit elárulhatunk – ezt talán a FrisssFM-nek mondjuk el először, hogy egy koncertsorozatot tervezünk, amelyben a zenekar legfontosabb szereplői és legfontosabb állomásai hallatók és láthatók lesznek. A fontosabb nagyobb fesztiválok már fogadókészséget mutattak a produkcióra, de tervezünk nagyobb koncertet Budapesten és Szombathelyen is. Jövőre megjelenik majd egy vadonatúj lemez is. Nem visszaemlékezés vagy búcsúlemez lesz, és nem lesznek rajta régi dalok feldolgozásai sem. Mivel fontosnak tartjuk, hogy a jubileumról legyen egy megfogható emlék, ezért a huszadik évünkben megjelenik a tizedik album. A zene egyébként nem korhoz kötött; ha az ember szereti, akkor ezt élete végéig csinálnia kell.

- Szombathely zenei közéletét is szervezed, miközben részt veszel az alkotói folyamatban. Hogyan egyezteted ezt össze egymással?

Mindig dolgoztam a zenekar mellett. Az első időkben még tanítottam. Az elég nehéz volt, amikor koncertről hazaérve beesetem az osztályterembe történelemórát tartani. A mostani kulturaszervező tevékenység már nem ütközik annyira a zenével. De kell hozzá egy biztos háttér, a család is, aki ezt az egészet tolerálja. Az ihlet pedig kedv kérdése. Ha van egy kis időm és lenyugszom, akkor fogom a gitáromat és vagy kijön egy dal vagy nem. Inkább szenvedésnek nevezném, és általában rosszul sül el, amikor a szerző nap, mint nap visszatér egy adott motívumhoz. Az a jó, amikor pár perc alatt kijön a dal.

Szombathely lesz szeptemberben a Magyar dal fővárosa, akkor biztosan fellép hazai közönség előtt a Comet díjas csapat.

közösség

további frisss

lap tetejére