Varnus Xavér annyira spontán, hogy zenélt is nekünk (videóval)

F.B. • 2014. január 12., vasárnap •
Szombaton este hat órától tartotta a Bartók teremben Varnus Xavér orgona-hangversenyét. A virtuóz saját egymillió eurót érő orgonájával lépett fel Szombathelyen. A koncert előtt kollégánk, Farkas Benjámin interjút készített Xavérral. Szóba került Bach, az egyéniség szerepe a zene világában, és spontán zenélésből is kijutott.
Varnus Xavér annyira spontán, hogy zenélt is nekünk (videóval)

- Idén leszek 50 éves, ez alakalommal raportra hívtak a ”Főnökhöz”, ugyanis én nyitom meg a Lipcsei Bach Orgonafesztivált, a nagy névadó sírja felett a Tamás-templomban - kezdte beszélgetésünket Varnus Xavér.

- Mennyire improvizatív dolog egy Bach művet játszani?

- A barokk zenében éppen olyan vázlatosan jegyeztek le mindent, mint a jazzben. Voltak bizonyos szabályok, amiket betartottak, de a zene rendkívül vázlatos volt. A barokk zenében nagy a szabadság, mindenkinek az improvizatív késségét hozza ki. Két irányzat van: az egyik a konzervatív irányzat, ami azt mondja, hogy az előadónak teljesen hátra kell húzódnia, és kizárólag a művet kell interpretálnia a közönségnek. Nyilvánvaló, hogy ez egy bődületes nagy baromság, mert abban a pillanatban, hogy egy művet választasz, azt azért választod, mert nagy hatással volt rád. Ettől a perctől kezdve a zenei szöveg minden egyes sejtjében benne lesz a te DNS-ed is. Nem lehet kiszedni belőle. Ha tényleg csak a hangokra lennénk kíváncsiak, akkor bármelyik számítógép le tudná játszani azt a zenét.

- Mennyire viszed bele saját egyéniségedet egy-egy műbe?

- Az én gyerekkoromban is még, de 100-150 éve is a legnagyobb előadói eszmény az egyéniség volt. Ha három hangot hallottál valakitől, már tudtad, hogy ki az. A legszörnyűbb hozadéka a digitális technikának, hogy a fiatal muzsikus generációnál az egyéniség eszménye helyett feltűnt a tökéletesség eszménye. Ez egy végtelenül veszélyes dolog, mert ma már a művészek borzasztó óvatossággal mennek ki a színpadra, és csak egyvalamitől rettegnek: a hibától. Az, hogy 230 évvel ezelőtt ki milyen idegállapotban, milyen hangokat írt le, nagyon fontos! De nagyon sok művésznél az utolsó pillanatban a közönség megjelenésekor megjelenik az a szent kergület, vagy őrület, amitől hirtelen változik, borul az egész, és egy sokkal jobb koncepció jön létre.

- Nem először kocertezel Szombathelyen, utoljára még 2008-ban léptél fel itt. Mi a véleményed a Bartók teremről?

- Ezeket a zsinagógákat nagyon jól építették meg, akusztikailag mind rendben voltak. Gyermekkorom óta nagyon kedves hely számomra a Bartók terem. Egyet nagyon sajnálok, hogy az orgona az nincs jó állapotban. Mérei Tamás barátom mondta nekem, hogy sajnos az orgonára nem nagyon telik pénz, pedig ez a Dunántúl egyik legszebb orgonája lenne. 2008-ban amikor legutoljára itt voltam, még játszottam ezzel az orgonával, csak az orgona olyan mit egy autó, karban kell tartani. Ezért is kellett elhoznom a saját digitális orgonámat, ami egy Amerikában gyártott hangszer, körülbelül egy millió eurós. Ma már a technika olyan fejlett, hogy amikor a hangszer elkészült, a tanult kollégáimat le tudtam tesztelni vele. A Művészetek Palotájában a nagy orgona mellé berakták ezt is. Harminc kollégámat hívtam meg, azt kértem tőlük, háttal üljenek be, egy pappírral. Hallottak 40 hangszínt, mindig azt kellett leírni, hogy digitális, vagy analóg hangszerből szól a muzsika. Egyszer sem találták el. Sajnos Magyarország egy orgonapestis által fertőzött terület. Németországban vagy Franciaországban minden városban van két vagy három koncertszerű orgona.

- Mit tud adni Bach a 21. század emberének?

- A klasszikus zene a 21. században soha nem látott piacot kapott. Talán öt éve véletlenül kerültem fel a YouTubra, annyira piacelső lettem, hogy a nézettség elképesztő volt. Van videóm, amit ma már 2,5 millióan néztek meg. Ez a klasszikus zenében borzasztóan nagy szám. Az embereknél csak a zene felhasználási módja változott meg. Nem zongoratermekbe, vagy templomokba járnak, hanem nagyon sokan felrakják a fülhallgatót, és úgy hallgatják a zenét. Ez egy fantasztikus dolog, bevallom, magam is legtöbbször így hallgatok zenét. Én is egy lusta pasi vagyok. Alapító tagja vagyok a Művészetek Palotájának, elméletileg minden koncertre be tudnék ülni, de amikor az embernek délután borostás fejjel eszébe jut, mennyi kellemetlenséggel jár, amíg eljutok a koncertre: el kellene kezdeni borotválkozni, zuhanyozni, ruhát keresni, aztán a budapesti dugóban ücsörögni, majd megérkezni. Lehetséges, hogy az a világsztár, aki éppen játszik, az húsz éve még fantasztikus volt, de az is lehet, hogy ma már egy pocsék vénember... És akkor marad a borosta, fejemen a fülhallgató, és inkább meghallgatom a húsz évvel azelőttit. Tudomásul kell venni, hogy átalakulnak a zenehallgatási szokások, de szerintem Bachnak még soha annyi mondanivalója nem volt az emberek számára, mint most.


Az interjú közben egészen különleges élményben lehetett részünk. Xavér épp a hangszeréről mesélt nekünk, amikor egyszercsak felpattant, odaült az orgona elé, és megszólaltak Bach össze nem téveszthető dallamai. Élesben mutatta be nekünk egymillió eurót érő hangszerét, mi pedig meggyőződhettünk Varnus Xavér zsenialitásáról. Hiszen oly könnyedén, olyan nagy beleéléssel és hévvel állt neki játszani, hogy egyből magával ragadott minket. Szerencsére megörökítettük a pillanatot, így azt Ön is megtekintheti.

 

közösség

további frisss

lap tetejére