Döcögősen indult a Quimby szombathelyi fellépése, az első 20-25 percet nagyon rutinból oldották meg a srácok és ez a hangulaton is érződött. Kiss Tibi önmaga árnyaként 2 lépést hátra és ugyanannyit előre verzióban létezett csak a színpadon. Utána viszont egész jól összeállt a dolog és egymásra talált zenekar és közönsége.

A hatalmas emberáradatot látva, azért egy Quimbynek is kijárt volna az emlékmű domb, mert a Fő tér ekkora koncertek kiszolgálására már alkalmatlan, még úgy is, hogy a Borok utcájában Szabó Balázs és bandája csináltak hatalmas partit. A helyzetet tovább rontotta, hogy oldalról befedték a Fórum színpadot, így akiknek nem jutott hely a színpad előtt, szinte semmit sem láttak a bandából.

Jól szólt a rock & roll, de lehetett volna jobb is, és itt nem csak az első 20 percre gondolok, hanem a hangosításra, mert jó néhány pontok nem voltak helyükön dolgok. A koncert felénél pedig eljött az a pillanat, amikor Kiss Tibi belebakizott a szövegbe, amit egy ákosos poénnal nyugtázott.

Összességében korrekt volt a dolog, az első 20 percet leszámítva megvolt a legjobb fíling, csak kár, hogy ennyire egymásra szervezték a legjobb koncerteket, hogy pocsék volt a hangosítás és korlátozott a rálátás.