A nap egyre magasabbra emelkedik horizontján, az egymást illető szavak, azonban egyre mélyebbre süllyednek. A házasélet említése szinte már elhagyhatatlan. Talán ez sikosítja be az utat a jobb haladáshoz, miközben a mimika egészen eltorzult formáit tekinthetjük meg egy-egy görnyedt fej maszkjában.
A satufékek és az eltorzult, már-már állatias felordítások jelzik: az élet, természetesen folyik tovább, a maga "nyugodt" medrében.
Ekkor megérkezik az egyik állatorvos a szomszéd utcából, vagy legalábbis ezt hihetjük az "Apád lova" felkiáltást hallva.
Sokszínű tehát a paletta, főleg reggelente mindenki alkotási lázban ég, és a kapcsolat megteremtésének ezen drasztikus módszerét használják ki, de mi van az álca mögött?

Az élet egy nagy színház, mint tudjuk, így a sztrádai jelenetek egy része is tanmesébe illő, hiszen az "Anyád!" - felkiáltás csak figyelmeztetés. „Gondolj anyádra!”Ezután érthető, hogy a terepjárós, sportkocsis páros ajtónyitás után legszívesebben összeborult volna, hiszen a kölcsönös figyelem nagyon fontos a mai világban, s miután mindkettőjüknek eszükbe jutott Anyukájuk, (amint kedvenc pogácsájukat készíti), érthetően megindultak az érzések.
A metakommunikáció az eset után a szeretet különleges kifejezése, két nagy férfitől mást nem is várhatunk, hiszen, hogy néznének ki a szélvédőre rajzolt szívecskék árnyékában az Anyuka gondolatára behomályosult szemek?

Miután a belváros állatorvosa figyelmeztette egyik ismerősét "Apjának lovára" az a kormányra bukott, hiszen kedvenc paripájuk épp most ellik, így ismét győztek az érzelmek.
Ne lepődjünk meg tehát a jövőben, hogyha egy-egy koccanás, a családsegítés, gondoskodás nyilvánvaló jelenléte miatt elhomályosult szempárok miatt következik be.

Fotó: autonavigator.hu