Van levendulaszörpöm, megkóstoljátok? – kérdezte sógornőm egy augusztusi vendégeskedés alatt. 38 fok volt árnyékban, naná, hogy igent mondtam. Szokványos szörp ízt vártam, de egy alig-alig édeskés, aromás, enyhén kesernyés üdítőt kaptam, amit az első kortynál szokatlannak, de azért kellemesnek találtam. A háziasszony elárulta azt is, hogy remek levendulalekvár receptje is van, rövidesen sort kerít rá!

Korábban ez a kis félcserje nagyanyám ruhásszekrényének illatát, a Vásárosmiskei plébános kertjét, apám rózsái közé ültetett töveket, később a tihanyi levendulásokat jelentette, és a Balaton felvidéket, ahol olyan gyakori a kertekben, mint felénk a lángvirágok.

A kolostorkertekben bukkant fel a középkorban, a zsályával, izsóppal, cipruskával együtt, ide köthető a lepárlása is. Parasztkertek virágává vált, majd a rokokó életérzés felkapta, füstölőnek használták, sőt fűszer sóként is megjelent. Fűszerként ősidők óta ismert a mediterránumban.

Szárazságtűrésével az idei nyáron is kitűnt. Meszes, jó vízáteresztő talajt szeret, melegigényes.

Az új fajtái alacsonyak, metszésére az ültetést követő évben kerítünk elsőként sort, elvirágzás után a vesszőket 2/3-ra vágjuk vissza.

Természetesen nem a levendula az egyetlen, ami kilépett a dísznövény-fűszernövény szerepköréből, egyre többről derül ki, hogy a konyhában is hasznosítható. A rózsaszörpről, lekvárról már többen hallottak. Mások az árvácskát, ibolyát fedezték fel a gasztronómia számára.

Hallgassuk meg a bizarrnak tűnő ötleteket, kísérletezzünk, tágítsuk ízvilágunk határait.

Levendula Napok a Parti Kertészetben!

Június 5-6-án, ahol három levendula vásárlával egy balkonnövényt adnak ajándékba. 

Török Rita gasztronómiai tanácsadót pedig az ehető virágokról lehet kérdezni mindkét nap 10 órától!