79 évvel ezelőtt, 1945. március 4-én Nápolyban 118 darab B-24-es bombázó szállt fel, hogy végső csapást mérjen az ellenséges erőkre. Szombathelyre öt hullámban, összesen 259,6 tonna bombát dobtak le. Szombathely a hatodik volt a legsúlyosabb háborús károkat elszenvedett magyar városok listáján. A bombázás 423 halálos áldozatot követelt, 4471 lakóházából 3575 sérült meg.

 A szombathelyi önkormányzat, az ELTE Savaria Egyetemi Központ és a Szent Erzsébet Plébánia közös rendezvényén szépszámú emlékező gyűlt össze és hajtott főt az áldozatok emlékére. A Himnusz közös eléneklése után rövid ünnepi műsor nyitotta gyásznapot. Ezután ökumenikus szertartás keretében három történelmi egyház – a katolikus, a református és az evangélikus – képviselői mondtak fohászt és emlékeztettek. Jakab Bálint református lelkész a ma emberét figyelmeztette: „Akik élnek, emlékeznek, akikre emlékeznek, élnek!”  

A rövid beszédek után a kollégium falán függő „A bombatámadás áldozatainak” nevet viselő domborműnél helyezték el koszorúikat és mécseseiket a politikai és társadalmi szervezetek képviselői.

Ezt követően az emlékezők átvonultak a Berzsenyi tér ELTE D épülete elé. Itt Nemény András polgármester mondott beszédet, a bombázás személyes családi szálait is felidézve.  Meglátása szerint Szombathely azért tudta túlélni és feldolgozni a súlyos traumát, mert a közösség erejével képesek voltak az itt élők begyógyítani a súlyos sebeket.  A koszorúk elhelyezése után a gyásznap a kialakult hagyományoknak megfelelően a Sarlós Boldogasszony Székesegyháznál zárult.

 Mint köztudott, a templom épületét 1945-ben több bombacsapás is érte. Dr. Székely János megyéspüspök beszédében a háború embertelenségéről osztotta meg gondolatait. A főpap a háborút egy olyan rákos daganathoz hasonlította, amely végigkísérte az emberiség történetét. Az összegyűltek végezetül közösen mondtak imát a világbékéért.