Orsós-Bogdán Lívia nagy reményekkel érkezett a vasi megyeszékhelyre. Remekül kezdett a dobóhátvéd, majd egy ártalmatlan szituáció miatt hosszú időre kidőlt a sportoló. Ha a szombathelyi kosárlabda szerető közönség nem ismerné fel egyből, az nem a véletlen műve. Lívi ugyanis több mint egy éve szerepel a maródiak listáján.

Ennek ellenére sem szomorkodik, bár elmondása szerint megviselte a sérülése és a műtétek sorozata, már optimistán tekint a jövőbe.

Ha valaki nem követte a pályafutásod, hogy összegeznéd?

Meglehetősen kalandos úton keveredtem Szombathelyre. Zsolnai Árpádnál tanultam a sportág alapjait, még Oroszlányon. Általános iskola hetedik osztályát viszont már Tatán kezdtem. Keményen készültem és ennek eredményeként leigazolt a Győr, ahol élsportoló tagozatra jártam. Korosztályos válogatottban is megfordultam, végül a továbbtanulás miatt esett a választás Szombathelyre. Persze előtte volt még egy kis kitérő Tatára.

Mindenképpen a vasi megyeszékhely volt a vágyad?

Igazából Budapestre szerettem volna menni, de nem bánom, hogy engedtem Kozma Tamás hívószavának. Sajnos sokáig nem élvezhettem a játékot, mert az első mérkőzésemen megsérültem. Összesen nyolc percet töltöttem a parketten és egy ártalmatlan szituáció után hónapokra kidőltem.

Minden sportolót megviselnek ezek a kihagyások, ráadásul Te pont akkor igazoltál ide. Mennyire volt nehéz feldolgozni ezt az időszakot?

Önmagában egy sérülés nagy törést tud okozni. Több műtétet kellett elvégezni a lábamon, miközben játszani szerettem volna, illetve beilleszkedni az új közegbe. Szerencsére nagyon kedvesen fogadtak a csapattársak és hamar barátnők lettünk. Mindenben számíthattam rájuk, amiért nagyon hálás vagyok nekik.

Mikor leszel teljes értékű, hadra fogható állapotban?

Valószínű csak jövő év elején. Persze erősítőedzéseket már végezhetek, de a kontaktokat még kerülnöm kell. Úgy érzem jó tempóban halad a gyógyulásom, de eszemben sincs siettetni semmit.

Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

Alternatív terveim már most vannak, de szeretnék még játszani. Ha mégis úgy hozza az élet, akkor személyi- vagy kosárlabdaedzőként tevékenykednék. Tatán már volt szerencsém gyerekekkel dolgozni, nagyon élveztem. Remélem, hogy Szombathelyen is kipróbálhatom magam edzőként.

Mennyire ismered és szereted a várost?

Eleinte sokat nem láttam belőle. Rendszerint az iskolát, a tornacsarnokot, illetve a kórházi várót kerestem fel. A Fő tér és a Csónakázó-tó véleményem szerint nagyon szép, illetve a Savaria Karnevál is emlékezetes volt. Megszerettem ezt a barátságos és kedves kisvárost.