Érdekes helyzet lett volna mondjuk az 15-16. század környékén, ha valaki egy szakácstól sárgarépát szeretett volna kérni mondjuk a zöldséglevesébe. Mert néztek volna rá, mint a guminyúl – ahogy mondani szokás. Olyan növény, hogy sárgarépa ugyanis nem létezett. Volt azonban lila répa, amit meg manapság nem tudna elhelyezni egyik „koordináta rendszerben” sem egyetlen Michelin csillagos chef sem.
Mint kiderült ennek a finom, és manapság a világon mindenütt elterjedt zöldség nevének meglehetősen kacifántos története van. Nem fogják elhinni, de ha I. Vilmos, orániai hercegnek más lett volna a neve, még ma is lila répát ennénk. A spanyol uralom elleni lázadás vezéralakjának családi címerében szerepelt a narancssárga szín, melynek a németalföldi szabadságharc idején különös jelentősége volt. A függetlenséget és szabadságot jelentette a hollandok számára.
Hollandiában máig a legfontosabb szín a narancs, korábban zászlajukban is szerepelt, a foci válogatott viszont még most is ilyen színben lép pályára. Ja, a szín jelentése:
meglepetés!
Ha már meglepetés, akkor még két bónusz info a témához. Eredetileg nem is a zöldség gyökerét fogyasztották, hanem a leveleit. A sárga sárgarépában egyébként az antocián helyett a béta-karotin adja a színt.
Ezek után remélem, mindenkinek megjött a kedve egy ízletes zöldségleveshez, akár sárga, akár lila répával.
