Hiába változott meg a Haladás VSE-Sportiskola kerete, mégis szárnyal a dr. Mucsi Péter által irányított együttes. A tabellát tökéletes mutatóval vezetik a szombathelyiek, pedig az idei kiírásban nagyon kemény ellenfelekkel játszottak Horváth Dóriék. A Kalocsa személyében ráadásul egy komoly mumust is legyőztek a zöld-fehérek, alig egy óra alatt intézték el riválisukat, mindezt rendkívül megnyerő magabiztossággal.

A Haladás keretének tagjával, Horváth Dórával beszélgettünk, akit egy edzést követően faggattuk a múltról, jelenről és természetesen a jövőről is.

Mikor ismerkedtél meg a röplabda sport alapjaival?

Már 10 évesen érdeklődtem a sportág iránt, így hamarosan kipróbáltam és a teremben ragadtam. Mindegyik korcsoportban játszottam, mielőtt felkerültem a felnőtt csapathoz. Örülök, hogy egyre több feladatot bíznak rám és érzem, hogy egy fontos gépezet része vagyok.

Mi a különbség véleményed szerint az élvonalbeli és a másodosztályú bajnokság között?

Szerintem a gyorsaság és a tapasztalat a fő különbség. Persze nem csak fizikai értelemben véve. Fejben már előre tudni kell a következő akciót. Ráadásul tapasztalható a minőségbeli különbség, hiszen több csapattal játszhatnak az élvonalbeli klubok, illetve külföldi ellenfelek ellen is pályára léphetnek. Ettől a szinttől mi még messze vagyunk, de lelkesedést tekintve bárkivel felvehetjük a versenyt.

Akkor elképzelhető, hogy élvonalbeli csapat lesz hamarosan Szombathelyen?

Nagyon jó lenne. Szerintem kiváló csapatunk van, pedig nyáron alaposan megváltozott a keret összetétele. Szerencsére hamar sikerült összecsiszolódnunk, a visszatérőkkel pedig óriási rutinra tettünk szert. Ennek eredményeként pedig akár bajnoki címet is nyerhetünk.

Kik akadályozhatják meg a szombathelyi aranyat? Mely riválisoktól tartasz?

Véleményem szerint a Balatonfüred és a Pécs remekül igazoltak a nyáron, bennük látok igazán kemény ellenfelet. Persze bármelyik csapat képes jól játszani és képes megtréfálni az esélyesebbeket.

A röplabda mellett mivel foglalkozol?

A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban végeztem és ősztől pedig a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatója vagyok. Jelenleg duális gépészmérnöknek tanulok, ami elég éles váltás volt. A hátterében a sport is közrejátszott, mert nem szerettem volna eligazolni Szombathelyről. Családias légkörben dolgozhatunk a sikerért, ezt pedig nem volt szívem itt hagyni.

Meglepő váltás, hogy döntöttél a gépészmérnöki képzés mellett?

Mivel a matek jól ment, úgy gondoltam jó választás lesz. A sportedző, valamint a tanítóképző szakirány pedig nem igazán vonzott. Ezért esett a választásom a mérnöki képzésre, így pedig marad időm a röplabdára is. Persze elég nehéz - pláne nőként - ezt a szakot magolni, miközben a többiek gépészetet már középiskolában is tanultak.

Milyen terveid vannak a jövőre?

A röplabdát nem szeretném abbahagyni, ez biztos. Az egyetemet szeretném elvégezni, a többi pedig még a jövő zenéje. Annak nagyon örülök, hogy egy ilyen közösségnek lehetek a tagja és boldog vagyok, hogy nem váltottam. Nem tudnám már elképzelni, hogy máshol tanuljak és ingázzak edzésre vagy épp a mérkőzések miatt.