Gregory Crewdson, amerikai fotós gondosan megtervezte a Cathedral of the Pines ( A fenyvesek katedrálisa) című fotósorozatának minden egyes darabját. Így a végeredmény úgy lett banális és mégis rendkívül nyugtalanító, hogy jobbára csak töprengő nőket látunk, őket is jobbára csak ruha nélkül.
A képek elkészítése két nyarat és egy telet emésztett fel Massachusetts-ben, annak ellenére, hogy a helyszínek felkutatásában egy egész csapat segítette a fotós. Most, az elkészült fotókból Párizsban és Brüsszelben is fut egy-egy kiállítás, szóval igény van rá.
Crewdson azt mondja, mindig van egy kép a fejében, és pontosan olyat akar csinálni, ami rendre megnehezíti a munkáját. Persze a kész fotó kicsit más lesz, de már elég régóta van a szakmában ahhoz, hogy kompromisszumot kössön saját magával. Később Hollywood-stílusban is kipróbálná magát, vagyis megrendezne egy eredeti forgatókönyvet.
Amikor a képek készültek Gregory nagyon tudatosan használta a beltér és kültér adottságait, remekül vegyítette a két dolgot, ettől mindig kicsit a szobán kívül érezzük magunk, miközben amit látunk az csendes és nagyon lágyan intim. A másik nagy trükk, hogy a fény mindig kívülről jön, ezért a kinti dolgok olyanok, mintha kicsit világítanának.
Az egész fotósorozat csúcspontja talán a nő a fürdőszobában, ahogy áll a tükör előtt, meztelenül, de nem néz saját magára, miközben mi a hátát látjuk, meg mellei tükörképét. Ettől végül az egésznek olyan hangulata lesz, mintha egy kísértetet látnánk, egy arctalan szörnyet.
Végül a szereplők konstans rossz kedve még rádob egy lapáttal a látottakra, szóval nagyon ügyesen játszik az érzéseinkkel. Az cucc végig leheletfinom, mégis ott motoszkál bennünk az érzés, hogy ezek az utolsó pillanatok, még mielőtt valami brutális és szörnyű dolog történt volna a képen szereplők életében.
