Igazán feltűnő jelenség Feigl Fanni, aki magasságának köszönhetően magára vonzza a tekinteteket. Pedig hiba lenne lebecsülni a szépségét és főleg a játéktudását. A Szombathelyi Egyetemi Sportegyesület centere hiába csapata egyik legjobbja, ő bizony a nagybetűs életre készül, nem a palánk alatti harcra.

Az interjú elkészítése előtt Szabó László vezetőedzővel beszélgettünk, akitől megtudtuk, hogy Fanni érkezésének nagyon örültek Szombathelyen. Sokáig ugyanis magasságból akadó problémák adódtak, amely éreztette hatását a lepattanók megszerzésekor és a pontszerzés területén is. Nem meglepő, ha azonnal megkedvelték a játékosok és a szurkolók egyaránt a második szombathelyi szezonját futó centert.

Könnyen sikerült a beilleszkedés?

El sem hinnéd, hogy mennyire könnyen. Nagyon barátságosan fogadtak a lányok és a szakvezetők is. Kifejezetten imponáló volt számomra, hogy erős a csapatszellem. Sokat segítettek a játékostársaim abba, hogy zökkenőmentesen beépüljek a keretbe. Úgy fest, hogy ez sikerült.

Gondoltad volna, hogy ennyire sikeres lesz számodra a tavalyi évad?

Azért maradjunk csak két lábbal a földön. Az, hogy jól tudtam játszani, nem csak az én érdemem, hiszen csapatsportról beszélünk. Nyilván könnyű kiegyensúlyozottan teljesíteni, ha érzi a játékos a támogatást a pályán és azon kívül is. Szerintem akkor működhet jól egy csapat, ha mindenki szerves része az egésznek.

Korábban megfordultál már Sopronban is. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a tanulmányaidat a sporttal?

Mivel gimnáziumban tanultam és két edzés várt rám, sokkal problémásabbak voltak a napjaim. Nyilván Szombathelyen könnyebben meg tudom oldani. Persze szükséges a logisztika itt is, például egyéni tanrend, de ennek köszönhetően a mérkőzésekre és edzésekre odaérek.

Milyen cél lebeg a szemed előtt?

Bizonyára sokakat meglepek, de már nem ábrándozom profi karrierről. Elsősorban tanulni jöttem a vasi megyeszékhelyre. Persze nagyon szeretem a kosárlabdát és mindent megteszek a csapatom sikeréért. Talán nem véletlen, hogy ezt a sportot választottam. Véleményem szerint a kosárlabda a nagybetű életre készít fel...