Lenyűgöző, hogy mennyi rejtett értéke van városunknak. Sokat talán észre sem vesszük a rohanó hétköznapokban, ez pedig óriási hiba. Ha azt hisszük, hogy mindent láttunk, akkor téved a kedves olvasó. Biztosra vesszük, hogy tudunk még meglepetéseket okozni.

A Váci Mihály utcában van egy sárga épület, amelyről csak néhányan tudják, hogy az valójában a Vasivíz ZRt. északi gépháza. Arról pedig talán még kevesebb embernek van sejtése, hogy itt található a város Vízműtörténeti Múzeuma is.

Ideje bővíteni a tudásunk tárházát, ezért felkerestük a Derkovits lakótelepen található épületet. Egy több mint száztíz éves épület vastag falai között minden igényt kielégítő történelmi beszámolót kaptunk. A kiállítás remekül adja vissza leírásokkal és műszaki eszközökkel a víz-közmű szolgáltatás fejlődését.

Az egykori római birodalom részeként, Savaria már az ókorban rendelkezett vízvezetékkel. Ki gondolná, hogy ezt követően vagy 1400 évet kellett várni a következő nagyobb beruházásra, fejlesztésre?!

Éhen Gyula, Szombathely polgármestere érezte úgy, hogy a városnak igenis szüksége van a vízvezeték- és csatornahálózatra. Az 1898 és 1902 között megvalósult beruházást követően néhány évvel később viszont kitört a tífuszjárvány.

Sokan egyébként azt feltételezték, hogy a vezetékes vízben voltak azok a baktériumok, amelyektől megbetegedtek az emberek. A vizsgálatok természetesen ezt cáfolták, ráadásul a vízbeszerzési bizottságnak rendelete szerint az ivóvizet fúrt kutakból kellett kinyerni.

A történelmi kitekintést követően jöhetett a szórakozás. A régi szivattyúk, szerelvények, csőrendszerek bemutatása közben Bódai Nóra a Vasivíz ZRt. sajtóreferense érdekes történetekkel magyarázta el, hogy pontosan milyen funkciója volt az eszközöknek.

A mesterember feladata régen nem merült ki abban, hogy feljegyezte az elhasznált napi vízmennyiséget, neki kellett ellenőrizni, hogy a gépek megfelelően működjenek és a víztisztaságáért is Ő volt a felelős. Azóta persze gépekkel és laboratóriumi körülmények  között ellenőrzik, hogy kristálytiszta nedű folyjon a csapból.

Az elmélet után pedig jöhet a gyakorlat. Egy hatalmas vasajtó rejteke mögött egy teljesen más világ tárult a szemünk elé. A pislákoló fények és a fém kemény ridegségének köszönhetően egy horrorisztikus területre nyertünk bebocsátást.

A föld alatt, megközelítőleg 500 méter hosszú alagútban, az ott futó vezetékek mellett közlekedhettek a szakemberek, és ha bármilyen hibát észleltek, akkor azt azonnal orvosolni tudták. A látványvilág annyira magával ragadó, hogy egy Wes Craven horrorfilmet forgatókönyv nélkül is le lehet forgatni minden gond nélkül.