Szögezzük le az elején: Lance Armstrong doppingolt. Ez nyílt titok volt 1998 és 2005 között is, amikor 7 címét megnyerte és most is teljesen világos. Elítélendő dolgot tett, amely nem méltó egy profi sportolóhoz, milliók példaképéhez egy legendához. Ugyanakkor az a fajta csőlátás, egysíkú látásmód felháborító, amely a dopping ellenes szervezetek és a nemzetközi kerékpáros szövetséget jellemzi. Úgy tesznek, mint ha egy teljesen tiszta sportágat fertőzött volna meg az amerikai kerekes. Pedig a kép sokkal árnyaltabb, Armstrong egy doppinggal átitatott sportágban doppingolt, egy olyan sportágban, amelyben a ’60-as évek óta képtelenség dopping nélkül eredményt elérni.
Hiába veszik el Armstrong Tour sikerit, egyszerűen nem tudják másnak odaadni, mivel a mögötte lévő kerekesek szintúgy doppingoltak. Legnagyobb ellenlábasa a német Jan Ulrich évekkel ezelőtt bevallotta, hogy szinte az egész pályafutása során doppingolt ( ő megtarthatta egyetlen Tour sikerét), a másik nagy ellenlábas Joseba Beloki a spanyol dopping botrányba bukott bele, Eufemio Fuentes doppingdoktor egyik ”betege” volt. Erik Zabel a biciklisport legnagyobb egyéniségeinek egyike a sprintkirály, szintén doppingolt, ám őt sem feszítették keresztre, mint most az amerikait.
De ne gondoljuk, hogy a texasi hegyi menő visszavonulásával a doppingolás is visszaszorult, Alberto Contador többszörös Tour győztes nemrég bukott le EPO használata miatt és folyamatosan buknak le biciklisek, akik a világ élvonalába tartoznak. Ahogy már említettem, a biciklisport a ’60-as évek óta a dopping árnyékában létezik és egyszerűen képtelenség eredményt elérni dopping használata nélkül. A jelenlegi világranglista első 100 helyezettje közül kivétel nélkül mindenkinek volt már köze doppinghoz, nagy többségük pedig most is használ valamilyen tiltott szert.Bátran merem ezt állítani és biztosan mondom, csak idő kérdése, hogy a mostani sztárok is lebukjanak.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség most Armstronggal akar példát statuálni, az ő porrá zúzásával próbálják megtisztítani a sportágat. Viszont igencsak megkérdőjelezhető, ez a fajta keresztes hadjárat. Armstrong az egyetlen, aki minden eredményét elbukja a dopping miatt. Szinte kivétel nélkül, minden volt nagy név a kerékpársportban kiáll a texasi mellett. Edi Merckx, minden idők legnagyobb kerekese, aki ötször nyerte meg a Tour de France-t, felháborítónak nevezte azt, ahogy Lance-el bánnak. Amúgy Merckx pályafutása során háromszor is pozitív dopping mintát adott és nyílt titokként kezeli, hogy egész pályafutása során használt valamilyen tiltott szert. Soha egyetlen címét sem vették el a belga kerékpárosnak.
De érdemes megjegyezni Marco Pantani esetét, aki ’98-ban szintén megnyerte a Francia kerékpárversenyt. 2004-ben hunyt el egy szállodában a zseniális kerekes. Szobájában annyi doppingszert, antidepresszánst és kábítószert találtak, hogy a kiérkező olasz nyomozók azt nyilatkozták, soha ennyi drogot illetve tiltott szert nem láttak még egyben. 1999-ben alig egy évvel a Tour győzelme után, többször is doppingvétségen kapták. Még csak fel sem vetődött senkiben az, hogy elvegyék Pantani egyetlen címét is…
De ne ragadjunk le a kerékpársportnál, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség vajon miért nem ilyen erélyes a kínai sportolók ügyében? A News of The Week (sajnos azóta már megszűnt) angol napilap, fényképekkel, tanukkal igazolt cikket hozott le, már 2007-ben arról, hogy Kínában szinte tenyésztik a sportolókat, akiket 4-5 éves korukban elszakítnak szüleiktől és különböző doppingszereket adagolnak nekik életük végéig, azért hogy a legjobbat nyújtsák az olimpián. Vajon a nyári, Londoni játékokon megnyert 38 Kínai aranyból, hány született tiszta körülmények között, dopping nélkül? Valószínű egy sem…
Michael Phepls, minden idők legtöbb olimpiai aranyérmének tulajdonosa
Vajon az olimpiákon 18 aranyérmet szerző Michael Phelps tiszta körülmények között szerezte az érmeit? Azt hiszem, mindannyian tudjuk a választ. Ellene vagyok a doppingnak és elítélem azokat a sportolókat, akik ehhez az eszközhöz nyúlnak, de látni kell azt, hogy Armstrong egy boszorkányüldözés áldozata és messze nem az a démoni alak, mint akinek beállítják a dopping ellenes szövetség és a nemzetközi kerékpárszövetség emberei. Azt sem árt tisztázni, hogy egy középszerű sportolóból a dopping nem csinál szupersztárt. Szeretek biciklizni, de ha EPO-t szednék évekig és heti rendszerességgel kapnék vérdoppingot, akkor sem lennék jobb sportoló. Igenis kell az elkötelezettség, a kemény edzés ahhoz, hogy valaki sikereket érjen el, még akkor is, ha doppingszert használ. Lance Armstrong doppingolt, amit elítélek, amit nem helyeslek, ám ettől a szememben még ugyanaz a legendás sportoló, aki mindent megnyert a kerékpársportban és az az ember, aki több mint 500 millió dollárt gyűjtött a rák elleni küzdelem érdekében.
