A Vas-hegy lábánál fekvő településen szinte nincs olyan család, amelynek ne lenne szőlője. Persze ez nem meglepő, hiszen errefelé több évszázados kultúrája van a szőlőművelésnek. Ilyenkor,  a szüreti munkálatok  befejeztével pedig hagyományosan és joggal ünneplik meg a jó termést. Szombaton is összegyűlt a falu apraja-nagyja.

Úgy tűnt, hogy a négyszáz lelkes település szüreti felvonulásán több a résztvevő, mint ahányan lakják a falut. Körülnézve a forgatagban sok szombathelyi és környékbeli arcot láthattunk.

A szépen feldíszített járművek – a jó humorú kikiáltó jelére - egy-egy társaság maskarás tagjait vitték végig Felsőcsatáron. Többek közt láthattuk a tűzoltó-egyesület, az óvoda, a focicsapat szekereit, traktorait, ahogyan vidáman énekelve vonultak. A házak előtt pedig a borosgazdák kínálták jófajta csatári borokkal és pálinkával a gyalogosan közlekedőket. A tűzoltók autóján még főztek-sütöttek is, s erre is mindenki vendég volt.

Közben több helyen is szóltak a fülbemászó horvát népdalok és a modern slágerek, a jó hangulat így eleve garantált volt. A felvonulás végén kulturális műsor kezdődött. Ezt is – a mulatsághoz illően - humorosra vették a fellépők. Láthattunk meglett férfiakat tüllszoknyában balettozni Csajkovszkij A hattyúk tava művére, bolondesküvőt sok óvodás gyerekkel, valamint a Konczér Katalin polgármester asszony vezette Szív Gárda apácáit is. (Utóbbi elnevezésnek külön, Felsőcsatárhoz kötődő valós története van.)

A nagy sikert arató produkciók után a résztvevők visszatértek a Kultúrházhoz, ahol közös vacsorával, majd éjszakába nyúló bállal zárták a napot. Az egész délután és este ugyan az önfeledt szórakozásról szólt, de egészen bizonyos, hogy komoly és értékes közösségépítő erővel is bírt.