Magyar királyok elfelejtett, de beszédes ragadványnevei

A. • 2022. augusztus 10., szerda •
Ha valaki megnéz egy viking népekről szóló dokumentumfilmet, bizonyára jól szórakozik az uralkodók ragadványnevein. Ott volt például Kékfogú Harald, Villásszakállú Svend vagy Széphajú Harald. Azonban a magyarok sem voltak híján a kreativitásnak, ha a királyaik ragadványneveiről volt szó. Kár, hogy a történelemkönyvekben ezek közül alig szerepel néhány. A diákok így sose tudják meg, melyik királyunkat gúnyolták disznónak, és ki volt Barnakopasz… Cikksorozatunkban királyaink beszédes ragadványneveinek történeteit meséljük el.
Magyar királyok elfelejtett, de beszédes ragadványnevei

1.    Katolikus András, akit egy pogánylázadás emelt a trónra

A középkori hagyomány szerint ő volt az utolsó király, aki Attila kardját őrizte. Katolikus vagy Fehér András volt az, aki az Árpád-ház uralmát másodszor is megalapította Magyarországon. I. András királyunk ragadványnevei mögött a középkori magyar történelem sorsdöntő háborúi állnak. (Azonban az iskolai történelemkönyvek még András nevét is alig említik meg.)

I. András (1046-1060) egy olyan kritikus időszakban került trónra, amikor fennállt a veszélye, hogy Magyarország a német császár hűbéres államává válik. Ez Szent István életművének kudarcát jelentette volna, aki mindvégig az ország függetlenségének megőrzésére törekedett. (Még akkor is, ha az egyébként méltán népszerű rockopera ennek az ellenkezőjét sugallja.) 

Szent Istvánt egy méltatlan utód, Orseolo Péter követte a trónon, majd pedig az ellene lázadó Aba Sámuel. De hogy került a képbe a számkivetett András (Endre)? Az ő apja Vazul volt, István király lázadó unokaöccse, akit István alkalmatlanná tett az uralkodásra. Vazul fiai a lengyel fejedelem udvarában találtak menedékre, ahol Béla hősi hírnévre tett szert, és még a hercegnő kezét is elnyerte. (Béla „Bajnok” ragadványnevének történetéről a következő részben lesz szó.) Levente és  András azonban elunták, hogy öccsük hírnevének árnyékában éljenek, és orosz földre indultak szerencsét próbálni. 

Azonban aggasztó hírek érkeztek hozzájuk szülőföldjükről. A magyarok elűzték a zsarnokként uralkodó Pétert, aki a császárhoz futott segítségért. 1044-ben III. Henriknek az ölébe hullott a lehetőség, amiért az elődei is annyit küzdöttek: a magyar király kész volt hűséget esküdni neki, ha a trónra segíti. Nem is habozott a segítségére sietni. Péter és Henrik seregei 1044-ban Ménfőnél döntő vereséget mértek Aba Sámuel hadaira, Henrik pedig a magyar trónra emelte vazallusát. A császár a kereszténység diadalát ünnepelte e felett a pogány horda felett. Egy ideig úgy tűnt, az ország sorsa végleg eldőlt, és Magyarország is betagozódik a birodalomba.

Egyetlen vártalan fordulat azonban szépen keresztülhúzta Henrik és vazallusa számításait. Akárcsak egy filmben. Mikor a nagyhatalmú Henrik császár magát a kereszténység, és úgy általában fél Európa urának érezve sütkérezett a dicsőségben, a határon megjelent a két számkivetett: András és Levente. És velük együtt egy lázadó, pogány tömeg.  

Talán nem meglepő, hogy az országot leigázó német hadak, és a császár „Krisztus földi helytartósága” miatt a függetlenségi harc átmenetileg keresztényellenes színezetet kapott. Endre azonban látta, hogy az ország nagy része már keresztény, de ők sem kérnek Péter és a németek uralmából.

A lázadás végül letaszította a trónjáról István méltatlan utódját. András azonban nem hagyta, hogy elmeneküljön az országból, és ismét segítséget kérjen a császártól. Péter, aki Magyarországot Nyomorországnak nevezte, megvakított, összekaszabolt roncsként végezte. 

Endre mindössze három püspököt tudott megmenteni a lázadók dühétől. Ők voltak azok, akik 1047-ben Székesfehérváron, Szent István sírjánál helyezték fejére a koronát. (Annak az embernek a sírjánál, aki megvakíttatta és megsüketítette az ő apját!) Ekkor kapta a Fehér és a Katolikus melléknevet. Hiszen Fehérváron koronázták meg, és ő vezette vissza a népet a katolikus hitre. Katolikus András megtiltotta a keresztényüldözést, sőt megparancsolta a népnek, hogy hagyjanak fel pogány szokásaikkal.

„Ezt az András királyt Fehérnek és Katolikusnak nevezték; három esztendő alatt a magyarok adófizetőivé tette fegyvereivel a lengyeleket, a cseheket és az osztrákokat”

- Írja Képes Krónika. 

Fehér vagy Katolikus András nem feledkezett meg öccséről, Béláról sem. Miután Leventét elvesztette, a krónika szerint ezekkel a szavakkal hívta haza fivérét: "Együtt voltunk hajdan ínségben és fáradalmakban, kedves öcsém; most arra kérlek, ne késlekedjél, gyere hozzám, hogy társak legyünk az örömben, és együtt lévén, örvendezve osztozzunk meg az ország javain. Nincsen nekem örökösöm, se testvérem rajtad kívül; te légy az örökösöm, te kövess a királyságban."
Béla hercegről, és arról, hogy miként érdemelte ki a Bajnok és Barnakopasz ragadványnevet, a következő részben mesélek majd. 
 

közösség

további frisss

lap tetejére