Hogyan működik Önöknél a sakk oktatása?- kérdeztük Pergel Lászlótól, a Haladás VSE szakosztályvezetőjétől.

Nálunk úgy épül fel a rendszer, hogy van egy nagy egyesületünk, a Haladás VSE, és van egy társegyesületünk, a Szombathelyi Sportiskola. A gyerekekkel először az iskolai szakkörök keretében sakkozunk. Összesen hat iskolában tartunk szakköröket, és onnan próbáljuk meg a gyerekeket becsábítani az egyesületi sakkedzésre. A sportiskolában 12 éves korig tanulnak a tanítványaink, s utána kerülnek át a Haladáshoz. Ha egy gyerek hamarabb, gyorsabban fejlődik, akkor korábban is megtörténhet ez a váltás. Ezért láthatunk például a Haladásban is játszani fiatalokat az NB II.-ben, mert már elértek egy bizonyos szintet.

Tehát mondhatjuk, hogy a fiatalok előtt van perspektíva.

Így van, hiszen az ország egyetlen egyesületeként a megyei másodosztályú bajnokságtól egészen a Szuperligáig minden bajnoki osztályban van csapatunk, és így a fiatalok előtt komoly előrelépési lehetőség adódik.

A múlt hétvégi sportágválasztón Önök is ott voltak, mi volt a céljuk?

Természetesen az, hogy minél több fiatalt becsalogassunk a klubunkba, és lehetőséget kínáljunk nekik ennek a csodálatos szellemi sportágnak a megismerésére és megszeretésére. Szerencsére most is rengeteg fiatal jár modern sakktermünkbe, ahol megfelelő körülmények között tudunk foglalkozásokat tartani.

Hogyan képzeljünk el egy sakkedzést?

Edzéseinket öt csoportban tartjuk, egyéni képzésekkel tarkítva a hét minden egyes napján. A gyermekeket már 5 éves kortól szívesen látjuk foglalkozásainkon a Haladás Sportkomplexum sakktermében, ahol mindenkit várunk egy kis agytornára.

A versenyek szervezéséből is kiveszik a részüket.

Valóban, nagyon sok versenyt is szervezünk. Ezek közül szeretném kiemelni az Országos Csapat Diákolimpiát. Ezen a tornán egy teremben egyszerre 260 sakktáblánál 520 fiatal játékos játszik egyidejűleg.

Ön tíz éve a szakosztály vezetője. Véleménye szerint milyen motivációval lehet megtartani a sakkozókat? Könnyebb-e most ezt megtenni, mint amikor elvállalta ezt a posztot?

Sokkal nehezebb, mint régebben! A nagyon sok, társasági adóval támogatott sportágnak „köszönhetően” nehezebb becsábítani a gyerekeket. Úgy gondolom, hogy a sakkozás ma is népszerű.  Úgy tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben mintha ismét többen lennénk az iskolai sakkoktatásban, igaz, utána nehéz a fiatalokat megtartani. Járni kell edzésekre, versenyekre, ráadásul ott van még ezer más sportág, így nagyon nehéz dolgunk van, de igyekszünk.

Mi motiválhatja a leginkább őket abban, hogy megmaradjanak a sakknál?

Ha van egy jó csapat, akkor az komoly megtartóerő lehet. Az utánpótlás egyesületeknél rendkívül fontos az összetartó közösség és az oldott, jó hangulat. Ha ezt sikerül kialakítani, akkor ez kulcs lehet a megmaradáshoz.