Német, szerb, örmény, horvát, osztrák és magyar honvédtisztek lelték akasztás vagy golyó által halálukat 1849. október 6-án a szabadságharcban betöltött szerepükért. Illés Károly szerint fontos üzenete van mindennek a későbbi generációk számára is. - Az aradi vértanúk többsége úgy áldozta életét a magyar szabadságért, hogy nem voltak magyar származásúak. Mégis olyan hittel és elszántsággal harcoltak a függetlenségért, amire ma már kevesen lennének képesek, tettük példa volt. Amikor kellett, hősök voltak, amikor kellett, mártírok - fogalmazott a Fidesz-frakció vezetője lapunknak. Úgy véli, ha más módon is, de a magyar nemzet ma is a függetlenségéért küzd, amelyhez elődeinktől meríthetünk erőt. Hogy végül forradalmárrá értek-e a magyar lelkek 1849 óta? Eldönti az utókor.

A Premontrei Gimnáziumban ünnepi műsorral emlékeztek a szombathelyi elöljárók, majd a rendezvény gróf Batthyány Lajos emléktáblájánál folytatódott, ahol a résztvevők elhelyezték az emlékezés mécseseit.

Az aradi tizenhármak, akik valójában 17-en voltak, hiszen a megtorlás folytatódott: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezić Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly, továbbá: Ormai Norbert, Kazinczy Lajos, Ludwik Hauk és Lenkey János.