A svéd modell jobb változatát gyakoroljuk – interjú Rusvai Miklós virológussal

mandiner.hu • 2020. szeptember 13., vasárnap •
A fertőzés terjed, és amíg nem kezd nőni a lélegeztetőgépre kerülők és az elhunytak száma, addig nincs szükség további korlátozásokra – mondja Rusvai Miklós virológus, aki úgy véli, messze még a csúcs. Konopás Noémi írás a mandiner.hu-ról.
A svéd modell jobb változatát gyakoroljuk – interjú Rusvai Miklós virológussal

Szombaton ismét megdőlt a rekord: 916 új covid-fertőzöttet diagnosztizáltak egyetlen nap alatt. Hiába növekszik a koronavírusos esetek száma, az élet, a munka nem állhat le. Hogyan védekezzünk a járvány ellen, ha muszáj kimozdulnunk otthonról? 

Abban biztosak lehetünk, hogy lesz még ennél jóval több fertőzött, és vélhetőleg beteg is. Szögezzük le már az elején: ne gondoljuk azonosnak a fertőzöttek és a betegek számát, hiszen a kórral diagnosztizáltak jóval többen vannak, mint akik ténylegesen megbetegszenek, hiszen a legtöbb fertőzött tünetmentesen vészeli át a vírusfertőzést. Sőt a fertőzöttek tényleges száma is körülbelül tízszerese lehet a diagnosztizáltakénak, sokan ugyanis semmilyen tünetet nem mutatnak, észre sem veszik, hogy elkapták, nem is teszteltetik magukat, így a statisztikákba sem kerülnek be. Vegyük ki továbbá a betegek közül azokat is, akik csak enyhén köhögnek, vagy tüsszögnek, elmegy a szaglásuk, és ízérzékelésük, vagy bármilyen más enyhe tüneteket mutatnak, ők ugyanis nem sorolandók a betegek kategóriájába. Amire nagyon figyelnünk kell viszont, hogy ne emelkedjék a kórházi kezelést igénylő, különösen a lélegeztetőgépre szoruló esetek száma, és leginkább az, hogy ne veszítsünk el több életet. Jelenleg az elhunytak száma messze-messze alatta is marad a tavasszal tapasztaltnak, bár egy enyhe emelkedés az utóbbi napokban tapasztalható. Amíg a kórházi ellátást igénylők, és a lélegeztetőgépre szorulók, valamint az elhunytak száma nem indul tartós emelkedésnek, semmi nem indokolja, hogy a mostaninál szigorúbb rendszabályokkal korlátozzuk az emberek mozgását és ezáltal a gazdaságot. Jelenleg tehát a sokat emlegetett svéd modell jobb változatát gyakoroljuk: az egészségügyi helyzet rosszabbodása és a lakosok életének kockáztatása nélkül tulajdonképpen átimmunizálódik a lakosság jelentős része. A fertőzés terjed, az átmeneti immunitással rendelkező személyek száma növekszik, de mindeközben nem nő sem a halottak száma, sem az egészségügyi rendszer terhelése. Lehet, hogy rosszul hangzik, de ez az állapot jelen körülmények között ideálisnak lenne mondható, ezen jelenleg nem szükséges változtatni, ha a súlyos esetek statisztikai adatai nem mutatnak romló tendenciát.

Tudunk olyan kockázati tényezőről, ami hajlamosíthat arra, hogy elkapjuk a vírust?

Ahhoz, hogy megfertőződjünk, nem kell semmilyen hajlamosító tényező, sem genetikai faktor, vagy bármi más. Elvileg minden ember fogékony, van, aki kicsit jobban, van, aki kevésbé, ez részben az átmeneti immunállapottól függ. Vannak persze immuncsökkentő tényezők, ilyen például, ha nem megfelelő öltözékben megyünk ki esős időben, de akár hormonális változások – női ciklus során – is képesek befolyásolni az immunállapotot. Tehát, ha fennáll valamilyen immunrendszert csökkentő tényező, például a stressz, a vírus pedig éppen akkor ott van a környezetünkben, akkor megfertőződünk. Ezen nem lehet segíteni. A lefolyást súlyosbítják az olyan társbetegségek, mint például a különböző szív- és érrendszeri elváltozások, akár egy átélt infarktus, vagy egy korábbi szívizomgyulladás, esetleg egy aorta- vagy koronáriaszűkület. Ezek mind súlyosbíthatják a koronavírus hatását. Ugyanígy a cukorbetegség, a magas vérnyomás, a légúti allergia és az asztma vagy a túlsúly.

Van, aki pozitív, és észre se veszi, hogy elkapta, van, akit meg nagyon földhöz vág, pedig nincs alapbetegsége, és az életmódja sem indokolja. Miért reagál ennyire különbözőképpen az emberi szervezet a covidra?

Egy egyszerű nátha vagy influenza is más-más hatással van az emberekre. Nagyon nagyok az egyéni különbségek, hiszen a betegségérzet is szubjektív a fertőzött részéről, ahogy sokszor az orvosi megítélés is. Ezért is van az, hogy jelenleg legtöbbször a fertőzöttek számát veszik alapul az országok betegségrangsorainál, és nem a betegek számát, mert az, hogy kit neveznek betegnek, az orvos és a páciens részéről is többé-kevésbé szubjektív. A PCR eredmény objektív, valaki vagy fertőzött, vagy nem. Szintén objektív adat a súlyos vagy kritikus állapotba kerülők, valamint a kórházi ellátást igénylők és az elhunytak száma, valójában ez a három adat az, ami egy ország helyét meghatározza a nemzetközi „rangsorban”. Ezt a három adatot együttesen kell vizsgálni ahhoz, hogy értékelni tudjunk egy-egy országot aszerint, hogy mennyire sújtja az új típusú koronavírus.

Mikortól nem fertőz biztosan a diagnosztizált pozitív covidos?

Itt is vannak egyéni különbségek, a legszélsőségesebb érték, amit valaha mértek, ha úgy tetszik, az „egyéni csúcs” huszonhét nap volt; de persze van olyan is, aki már hat nap után megszabadul tőle. Átlagosan azonban a vírus kimutatását követő második hét elteltével már nem mutatható ki fertőzőképes vírus a felső légutakból,
ezért is két hétben állapították meg a karantént.

„Az otthoni elkülönítés megszüntethetőségének feltétele, hogy a tünetek kezdete után legalább tíz nap eltelt és a beteg legalább 3 napja láztalan, megszűnt, vagy egyértelműen javuló légúti tünetekkel gyógyultnak nyilvánítandó” – szól általában a karanténhatározat. Ki számít tünetmentesnek?

A tünetek alatt a légzőszervi tüneteket kell érteni: köhögés, tüsszögés, légszomj, nehézlégzés, fokozott orrváladék termelődés és láz. Tehát, ha ezek a klasszikus légzőszervi tünetek megszűnnek, a vírus már nagy valószínűséggel nem ürül a szervezetből. A klinikai esetleírások szerint a vissza-visszatérő fejfájás, szédülés, szag- és ízérzékelés elvesztése a megfertőződést követően akár még több hétig, vagy akár hónapokig is fennállhat. Tudunk olyan gyógyultról, akit május óta is kínoznak az említett tünetek, ám ezek már nem járnak vírusürítéssel. Ugyanígy a levertségérzet, adott esetben a depresszió vagy a fejfájás is vissza-visszatérhet. A páciensek legtöbbje – akik a betegség enyhébb, vagy súlyosabb formáján átesnek – szinte mindannyian beszámoltak pszichés mellékhatásokról is.
Ezek sajnos mindenképpen velejárói a covid-érzésnek. Ettől függetlenül a tünetek kezdetétől számított tíz nap után általában biztonságosnak mondható a közösségi érintkezés.

Mi a helyzet a gyerekekkel? Az előző hullámban a szakértők azt mondták, rájuk nem hat súlyosan a kór. Most is így tartják?

Most, hogy megkezdődött az iskola, biztos, hogy számíthatunk arra, hogy magasabb lesz a járványgörbe, és jóval hosszabb ideig fog tartani a második hullám, mint a tavaszi, de reméljük, hogy sokkal kevesebb kórházi ellátásra szoruló beteggel jár majd, és arányaiban sokkal kevesebb halottat hagy majd maga után. Ez a második hullám eddig (szeptember 13. van) sokkal kedvezőbb, mint az előző volt, reméljük, hogy a vírus nem jut be idősotthonokba, kórházakba, szociális ellátó intézményekbe, tehát továbbra is a megbetegedésre kevésbé hajlamos fiatal felnőttek és gyerekek között terjed majd. Hozzá kell tennem, hogy a vírus hosszú távú hatásaival még nem vagyunk tisztában,
ne felejtsük el, hogy alig háromnegyed éve ismerjük a betegséget, a fejlett országokban nagyjából fél éve fordul elő nagyobb számban, tehát hogy milyen hosszú távú hatása lesz a fiatalokra nézve, azt még nem tudjuk. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, több hónapra, vagy inkább több évre van szükség. Egyelőre úgy tűnik, hogy a gyerekek és a fiatalok akár nyom nélkül átvészelhetik.

Ha a volt pozitív esetnek nem kell két negatív teszt, akkor a tüneteket nem mutató kontaktnak miért van szükség két negatív tesztre? Nem tartja indokolatlannak ez a szabályt?

Sok furcsaság van a rendelkezésekben, kezdve attól, hogy nálunk csak azokat a tüneteket mutató betegeket tesztelik kötelezően és ingyenesen, akik találkoztak igazolt koronavírusossal, illetve a koronavírusosok kontaktjait. De a magas covid-kockázatú országból jövőknek fizetniük kell a vizsgálatért. Ugyanígy az iskolákban is csak a fertőzöttek közvetlen kontaktjait tesztelik ingyenesen. Meglehetősen szűk a teszteltek köre, ennek oka pedig, hogy szűkösek a laborkapacitások: az arra feljogosított laboratóriumok száma nagyon alacsony, így tesztelni is kevesebbet tudnak.

Ha felgyorsul a járvány, okolhatjuk érte az alacsony laborkapacitást?

A járvány terjedését ez csak annyiban befolyásolja, ha több fertőzöttet derítenének fel, akkor több embert kellene karanténba tenni. Ez pedig korlátozhatná a fertőzés terjedését. Ha a teszteltek köre kibővülne, akkor lehetne valamelyest gátolni a fertőzés terjedését, de elképzelhető, hogy ez járványtani szempontból nem lenne ajánlatos. Nem tudom, mennyire szándékos, hogy bár tudjuk, hogy nagyon sok a fertőzött,  mégsem szűrűnk mindenkit, aki légzőszervi tüneteket mutat, ezzel pedig nem szűkítjük számos fertőző ember mozgását. Úgy érzem, jelenleg immunizálást hajtunk végre úgy, hogy hagyjuk terjedni a fertőzést, és közben nagyon figyelünk arra, hogy a halottak és a súlyos állapotban lévő betegek száma ne növekedjék. De ha ez a kedvező tendencia változik, akkor komolyabb intézkedések lesznek szükségesek a súlyos betegek és halottak számának csökkentésére.

Mindenki maszkról, kézmosásról és távolságtartásról beszél, arról már kevésbé, hogy a szorongás hogyan hat az immunrendszerre, ahogy arról is kevés szó esik, hogy hogyan erősítsük immunrendszerünket, megelőzendő a bajt.

A megfelelő táplálkozás, vitamindús, egészséges étrend, és szabadban végzett sporttevékenység (kirándulás, túrázás, kerékpározás, kutyasétáltatás) jó hatással van a szervezetünkre. Valamint a stressz és a szorongás lehetséges kiküszöbölése is előnyösen hat az immunrendszerünkre is.

Ha valaki megkapta a fertőzést, mivel kezelje magát otthon? Mit gondol az olyan házi praktikákról, mint például az infralámpa vagy a Salus vizes hideginhalálás?

Az említett megoldások jók, de szükség van a felületek – konyhapult, asztal, padló – gyakori tisztítására is, hiszen az sem jó, ha az ember vissza-visszafertőzi magát. Környezetünk vírusterhelését csökkenthetjük a gyakori kézmosással vagy az otthoni maszkviseléssel is. Az egyszer használatos maszkokat cserélni kell, a textilmaszkokat pedig érdemes gyakran átvasalni, hiszen a vasaló az egyik leghatékonyabb fertőtlenítő, egészen biztosan elpusztítja a vírusokat. Fontos továbbá a szellőztetés, a napfény beengedése. Tapasztalatok szerint ezek a közismert házi megoldások segítenek a legjobban.

Kevés az orvos, és értem, hogy ők a mindenkori ellátás gerince, ezért védeni kell őket; de nem túlzás, hogy rengeteg ember az orvosi felügyeletet totálisan nélkülözve, ellátatlanul, telefonos diagnózisra hagyatkozva marad az otthonában? Egy egyszeri influenzás betegnek is orvoshoz kell mennie, most meg egy eddig lényegében ismeretlen vírusról beszélünk.

Valóban szokatlan, és nem is tudom, hogy minden orvos tartja-e magát ezekhez a szigorú szabályokhoz, nem vagyok benne százszázalékosan biztos. Mindenesetre a telefonos „távdiagnózis” nem bevett gyakorlat, lehet, hogy az orvosok közül némelyik elfogadja ezt a módszert, főleg azok, akik kockázati csoportba tartoznak, például idősek, vagy maguk is valami olyan egészségügyi problémával küzdenek, ami miatt fogékonyak a vírusfertőzésre, illetve a betegségre is hajlamosak, ilyen esetekben az ember megérti. Ez kényszermegoldás, kénytelenek vagyunk elfogadni, ám nem egy bevett szokás, remélem nem is válik azzá.

Nem egy tanulmány bizonyítja, a gyógyulás sokszor nem az orvosságnak, hanem az orvos megerősítő szavainak köszönhető. Lehet éppen ez lendítene át sokakat.

Ennél szerintem az még furcsább, hogy hallani olyan esetekről, hogy hiába észlel a páciens légzőszervi tüneteket magán, hiába köhög, tüsszög, folyik az orra, ha nem találkozott bizonyítottan covidossal, nincs ingyenes teszt, a háziorvos pedig sokszor azt mondja, ez nem covid, csak nyári nátha.

Ismerős az eset, mi is így jártunk, de kierőszakoltuk a tesztet. Diagnosztizálták is a covid kórokozóját, a SARS-CoV-2 vírus jelenlétét a légutainkban a PCR vizsgálattal.

Mindenképpen helytelennek tartom a fenti gyakorlatot, hiszen tapasztalatok szerint azon esetek jelentős része, amit az orvos nyári náthának diagnosztizál a telefonon keresztül, valójában a koronavírusfertőzés következménye, de így persze, hogy nem kerül diagnosztizálásra.

Oda-vissza adogathatjuk a vírust akár egy háztartáson belül?

Különböző megfigyelések vannak: például egy négytagú család a karantént együtt töltötte két hétig, csupán egyikük lett fertőzött, a másik három nem kapta el a közös légtérben sem a vírust. De vannak persze olyanok is, akik a buszon vagy egy vendéglátóhelyen történő futó találkozás során akár több embert is megfertőznek.

Mit tudunk eddig a vírus hosszú távú következményeiről, szövődményeiről?

Ilyeneket eddig csak súlyosan beteg páciensek esetében írtak le – olyanoknál, akik három hétnél hosszabb kórházi kezelésre, vagy időlegesen lélegeztetőgépre szorultak. Közöttük azonban viszonylag magas a szövődmények aránya: tüdőfibrózis, az idegrendszeri elváltozás, különböző bőrproblémák.

Mi a véleménye a vakcináról? Sokan tartanak tőle.

Alig várom, hogy elérhetővé váljon! Mihelyt megérkezik az a vakcina, amit én biztonságosnak ítélek – ilyen például az oxfordi annak ellenére, hogy most egyetlenegy problémás eset miatt időlegesen felfüggesztették a kipróbálást –, habozás nélkül be fogom adatni magamnak. Kifejezetten vakcinapárti vagyok, és mindenkit arra biztatok, hogy ha teheti, oltassa be magát, különösen azok, akik a rizikócsoportba tartoznak, és még nem fertőződtek meg korábban. Másrészt az idei szezonban arra is nagyon biztatok mindenkit, hogy oltassa be magát az influenzavírus ellen is – ez most ingyen elérhető lehetőség lesz –, hogy legalább a légzőszervi fertőzések közül az influenzát ki lehessen zárni, amikor annak szezonja lesz.

Ön méhész is. Olvastam egy tanulmányt, mely szerint nagyon kevés olyan méhészről tudunk, aki fertőzött lett volna koronavírussal, ha mégis, nagyon gyorsan megszabadult tőle. Mi erre a magyarázat?

Ugyanúgy nem tudjuk a magyarázatát, mint ahogy annak sem, ami statisztikailag teljesen nyilvánvaló és egyértelmű, nevezetesen: a covid-lefolyás súlyossága és a csecsemőkori BCG-immunizálás között összefüggés van. Azokban az országokban, ahol a BCG-oltást minden csecsemő kötelezően megkapja, nemcsak hogy sokkal enyhébb a covid lefolyása, de jóval kevesebb a súlyos fertőzött, és a halottak száma is. Jelen teóriák közül az egyetlen olyan, ami próbálja magyarázni ezt a jelenséget, az arra hivatkozik, hogy a BCG-oltás gyakorlatilag felébreszti az immunrendszert, ez a korai immunstimulus pedig segít a későbbi covid-fertőzés leküzdésében. Ugyanez lehet esetleg a háttere a méhészekben megfigyelt, ám statisztikailag még nem bizonyított észrevételeknek. A méhészek meglehetősen gyakran – minden egyes méhcsípéskor – kapnak immunstimulust, ami által az immunrendszerük ébren marad.

Ha jól tudom, méhtermékeket ettől függetlenül is használnak a gyógyászatban.

Valóban, az apiterápia: a méhméreg, a viasz, a propolisz, a méhpempő, a virágpor vagy akár a kaptárokon átáramoltatott levegő több ízben bizonyult jótékony hatásúnak – nyilván ennek megint csak pszichoszomatikus hatása is van, nem minden esetben igazolható a direkt orvosi hatékonyság. Számos ország van, ahol az apiterápia széles körben bevett – például Románia, Törökország, Mexikó, Argentína – az alternatív gyógyászat egy mostanában felfutóban lévő ága ez, hasonlóan az akupunktúrához, vagy a különböző illatterápiákhoz. Én magam sosem próbáltam ki ezt a gyógyászati módszert, de mindenesetre én is méhészkedem, rendszeresen megcsípnek méhek, és való igaz, bármennyire is foglalkozom koronavírussal, eddig még nem betegedtem meg a covidtól.

közösség

további frisss

lap tetejére