Rúzsa Magdi: „Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok”

• 2024. április 04., csütörtök •
Nem várt vallomást tett az énekesnő, aki egyúttal hármas ikreinek is üzent.
Rúzsa Magdi: „Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok”

Ritka családi fotóval jelentkezett a közösségi oldalán Rúzsa Magdolna. Az énekesnő kedden közzétett bejegyzése azért is számít különlegesnek, mert alapból féltve őrzi a magánéletét, és az érzéseiről is ritkán vall, ám most kivételt tett - írja az Index.

A Megasztár korábbi győztesét és férjét, Simon Vilmost, valamint hármas ikreiket, a kétéves Lujzát, Zalánt és Kevét akkor kapták lencsevégre a minap, amikor a Duna-parton sétálgattak, kiélvezve a jó időt, ami végül hosszú sorok írására késztette az énekesnőt azzal kapcsolatban, milyen volt számára felnőni a Vajdaságban.

„Megint sok víz folyt le a Dunán. Pont úgy néztük, mint régen. Akkor is, amikor minden rendben volt, meg akkor is, amikor a háborúk és bombázások miatt csak hátat akartunk fordítani neki, és menni minél messzebb. De ő nem hagyott. Engedte, hogy a maga vonzása szépen csendben dolgozzon, és csak hazahívott, de már nemcsak engem, hanem a jövőt is. Új, kicsi szemeket hívott ide, akik majd megint megtöltik álmokkal, reményekkel azokat a lágy kis hullámokat, egy-egy motorcsónak nyomán.”

Engem a harag táplált sokáig ez a föld iránt. Most meg tele vagyok szeretettel, és ki tudja, milyen amorf, cinikusan kedves tréfa ez a szívem meg a fejem között, de itt látom magam vénasszonyként sétálgatni nyárestéken. Pont ezen a partszakaszon. Hosszú idő kellett, hogy újra egymásba szeressünk, de most itt vagyok. Hazajött végre a lelkem is, nem csak a testem. Mostantól megint itthonról megyek majd haza, meg fordítva

– fogalmazott a családi képnél az énekesnő, aki mindig is büszke volt délvidéki magyar származására.

Majd így folytatta, utalva arra, hogy gyermekeinek is meg szeretné tanítani a vajdasági magyart:

„Közben Lujzi két kacarászás között mondja, hogy »Anya! Mi az Dobor dan?« És már nem szorul össze a szívem, hanem csendben nézem, ahogy a sors megismétli önmagát, de már nem úgy, mint akkor. Most én szeretném, hogy beszélje és értse ezt a nyelvet és ezt a világot is mind a három gyerekem. Mert már tudom, hogy a magyarságukhoz ez csak hozzátesz, és még jobban megerősíti őket.”

Van, aki azt mondja, hogy a vajdasági magyar kemény, nyers. Szerintem meg olyan, mint a hegyesi Krivaja-parton a nyárfák. Minden szelet, vihart kibírnak. Jöhet jég, ágyú, tűz, mindig megmarad egy kicsi hajtás, ami ugyanolyan hévvel élni fog, és a magasba tör. Lujzi, Zalán, Keve, szívjátok magatokba a dunai napokat, aztán erősen eresszétek le a gyökereiteket, és törjetek jó magasra

– zárta gondolatait.

Forrás: index.hu

közösség

további frisss

lap tetejére