Terjedelmes írást közölt a Wall Street Journal a budapesti Országház épületéről - írja a mandiner.hu. A szerző, Catesby Leigh amerikai építészeti szakíró a következőket írja elemző cikkében: „A budapesti Országházat nem sokkal azelőtt fejezték be, hogy az első világháború drasztikusan csökkentette az ország területét és lakosságát, így a kétkamarás törvényhozás helyett a jelenlegi egykamarás törvényhozás számára tervezték. A gótikus stílus nem doktriner értelmezése azonban maradandó kozmopolita vívmányt jelent.
Az építész Steindl Imre (1839-1902), a budapesti Műszaki Egyetem Bécsben tanult professzora volt.
Ez a pazar, burjánzó építmény, amely majdnem olyan hosszú, mint a londoni Houses of Parliament (1870), faragott, öntött és festett díszítések bőségét kínálja. Az ólomüveg, a fa, a gipsz, a vas és a bronz kiváló kézművesmunkáját bőkezűen alkalmazzák, és több mint 85 fontnyi arany gazdagítja az épület belsejét aranyozott részletekkel. Magyarország történelmét, mítoszait és kultúráját falfestmények – neobarokk allegóriák, realista történelmi jelenetek, komor kastélytájak – ábrázolják, amelyek hozzájárulnak a termekben és a fogadótermekben találkozó dekoratív karakter lenyűgöző változatosságához. Az építészeti motívumok szimfonikus variációi, amelyekben a mikrokozmosz mindenütt megismétli a makrokozmoszt, a kastély komplex építészetét magisztrális koherenciával ruházzák fel. A szimmetrikus, klasszikusan megalapozott kompozíció ugyanezt a hatást éri el, lehetővé téve, hogy a külső tér bármely nézőpontból lenyűgözően megoldott látványt nyújtson anélkül, hogy megfosztaná a gótika festői bonyolultságától.”
Catesby Leigh szerint az Országház megmutatja, mire gondolt Goethe, amikor az építészetről mint „megfagyott zenéről” beszélt. Egyike azoknak a rendkívül monumentális épületeknek, amelyek nagyságát nem csupán megtervezték, hanem meg is hangszerelték.
Fotó: Pixabay
