Muhammad Ali (eredeti nevén Cassius Marcellus Clay jr.) az egyesült-államokbeli Louisville-ben született 1942. január 17-én.

A későbbiekben olimpiai és világbajnoki címet nyert amerikai nehézsúlyú ökölvívó 1967. április 28-án megtagadta a katonai szolgálatot, ezért a tettéért az 1960-as nyári olimpia félnehézsúlyú bajnokát ötévi börtönre, illetve 10 ezer dollár pénzbírságra ítélték, a Boksz Világszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta.

Cassius Clay nevét az ókori római politikusról, Cassiusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot. Ír, angol, olasz, madagaszkári és skót felmenőkkel is rendelkezett. Gyermekkora sanyarú körülmények között telt, címfestő apja és háztartási alkalmazott anyja nehezen boldogult az akkor még fajgyűlölő amerikai Délen. Tizenkét éves kisfiú volt, amikor ellopták a biciklijét, és egy rendőr tanácsára, aki mutatott neki pár alapmozdulatot, hogy meg tudja védeni magát, a kis Cassius lement a bokszterembe, ahol rögtön beleszeretett az ökölvívásba, ami annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát.

Tehetsége azonnal megnyilvánult, sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket – százöt amatőr mérkőzéséből mindössze ötöt veszített el és hatszor nyerte el a Kentucky Aranykesztyűt, kétszer a Nemzeti Amatőr Bajnokságot, kétszer pedig a Nemzeti Aranykesztyűt. Az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban az aranyérem megszerzésével a csúcsra jutott.

Szülővárosába hazatérve azonban azt tapasztalta, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vettek tudomást olimpiai címéről, így felháborodásában az Ohio folyóba dobta aranyérmét.
Első meccsére profiként 1960 októberében került sor a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, akit pontozással megvert. Ezután sorozatban megnyerte a következő 18 mérkőzését, 15-öt kiütéssel. 1964. február 25-én került sor az első profi világbajnoki címmérkőzésére Sonny Liston ellen. Cassius Clay a 7. menetben kiütötte Listont. Az újdonsült világbajnok ezt követően bejelentette, hogy csatlakozott az Elijah Muhammad és a híres polgárjogi harcos, Malcolm X által vezetett Iszlám Nemzete (Nation of Islam) nevű radikális afroamerikai szektához. Clay nevét is megváltoztatta és muzulmánná lett. Előbb a Cassius X, végül pedig a Muhammad Ali nevet vette fel.

1967. április 28-án Ali katonai behívót kapott, a vietnami háborúban kellett volna harcolnia. Ali azonban megtagadta a katonai szolgálatot vallási okokra hivatkozva, amiért ötéves börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték.

Szinte ugyanabban az órában a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. Bár Ali fellebbezett, de ezt követően még hosszú három évet kellett várnia, míg végül az Amerikai Legfelsőbb Bíróság neki adott igazat. Hosszú ideig - 1967. március 22-től 1970. október 26-ig - volt inaktív akkor, amikor ezek lehettek volna bokszkarrierjének csúcsévei.

1971. március 8-án Ali kihívta Joe Fraziert. Az amerikaiak nem nézték jó szemmel a lázadó katonai szolgálatot megtagadó ökölvívót. Nagyon sokan megvetették a muszlim hitre tért fekete olimpiai bajnokot. Amerika számára ő volt a tapintatlan, a hadseregtől meglógott, felelőtlen feketebőrű muzulmán, aki nyíltan szembeszegült Amerika törvényeivel. A Madison Square Gardenben rendezték a "XX. század összecsapása" (The Fight of the Century) néven beharangozott mérkőzést, melyet Frazier nyert, osztatlan pontozással. 1974-ben ugyanitt ismét megvívtak egymással, ekkor már Alit hirdették ki győztesnek a bírók.

1974. október 30-án Ali Zaire fővárosában, Kinshasában visszaszerezte világbajnoki övét, miután kiütötte George Foremant, ez volt a "Dzsungelharc" (The Rumble in the Jungle). A harmadik Ali-Frazier mérkőzésre a Fülöp-szigeteken került sor, ez volt a "Manilai Thriller" (Thrilla in Manila), melyen Frazier és Ali nagyon kemény 14 menetet vívtak.

Mindketten nagyon fáradtak voltak a 14 menet végére, Frazier majdnem vakon küzdötte végig a 14. menetet, mivel egyik szeme már 1964–1965 óta sérült volt, a másik pedig a sok ütéstől sérült meg a mérkőzés során. Amikor kikerültek a sarokba a 14. menet után, Ali azt mondta, nem tud visszamenni a 15. menetre, de ezt senki nem vette tudomásul. Nem volt ideje bedobni a törölközőt, és mivel Frazier edzője megkérdezte Fraziert, hogy hány ujját látja, és ő egyet látott az edző két felmutatott ujja helyett, Frazier beleegyezése nélkül bedobta a törölközőt. Lefújták a mérkőzést a 15. menet előtt. Így a mérkőzést végül Ali nyerte. Ali a mérkőzés során sok bántó megjegyzést tett Frazierre és családjára, amiért a mérkőzés után bocsánatot kért Frazier fiától, de Frazier ezt soha nem fogadta el. Frazier nyilatkozata szerint soha nem bocsát meg Alinak és boldog, hogy ő tette vele ezt, amilyen állapotba Ali került és maradandó sérülései lettek, ő pedig éli az életét. Ali még egyszer bocsánatot kért 2001-ben a New York Times-ban Fraziertől.

Ez a mérkőzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ez a meccs maradt a XX. század összecsapása. A két bokszgéniusz további életében ez a meccs örökre fájó pont maradt.

Muhammad Ali 1981 decemberében végérvényesen visszavonult a profi ökölvívástól.

1995-ben Muhammad Ali Múzeum nyílt szülővárosában Louisville-ben.

1999-ben az évszázad sportolójává választották. 

A hét elején légzőszervi megbetegedéssel szállították kórházba, de nemtudtak segíteni rajta, Ali 74 évet élrt.