Több, mint három éve működik a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat

frisss.hu • 2019. július 22., hétfő •
Eddigi tevékenységükről Vass Szilárd művészeti vezetővel beszélgettünk.
Több, mint három éve működik a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat

Kérlek, mondd el, mivel foglalkoztok!  

 A Dr. Bohóc Mosolyszolgálatnak jelenleg öt bohócdoktora van; ők olyan magasan képzett előadóművészek, akiknek 4-6 hónapos egészségügyi, pszichológiai és előadói ismereteket is tartalmazó képzésen kell részt venniük.

A tevékenységünket úgy kell elképzelni, hogy két-két bohócdoktor járja a kórtermeket. Először civil ruhában bemennek a kórházba, ahol érdeklődnek a gyerekek helyzetéről, tehát hogy van-e fogyatékkal élő, és arról, hogy milyen betegségben szenvednek. Ezt követően öltenek félig orvosi ruhát, félig bohóc jelmezt, így kezdik el felkeresni ágyról ágyra a betegeket.

Mitől függ a tevékenységetek a kórteremben?

Ahogy belépünk a gyerekekhez, 2-3 másodpercünk van arra, hogy eldöntsük, milyen típusú cselekvésre van éppen szükség. Találkozhatunk csecsemővel, de akár 17-18 éves majdnem felnőttel is, ambuláns vagy tartós beteggel, így ezek mind befolyásolják az ottani tevékenységünket. Mint mondtam, nagyon rövid idő alatt kell felmérnünk a szituációt, ezért nem egyszerű a bohócdoktorok helyzete.

Mióta vagytok bohócdoktorok?

Én 19 évvel ezelőtt egy kollégám javaslatára kezdtem a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál. Azonnal beleszerettem; amellett, hogy szakmailag nagyon jó kihívásnak tartottam, tudtam, hogy közben gyerekeken is tudok segíteni, és azt is, hogy számomra nincs ennél fontosabb az életemben. A fordulat 2008-ban következett be, amikor Szombathelyre költöztem a családommal az akkor induló Weöres Sándor Színház miatt, ahol színészként a társulat tagja lettem. Kezdetben feljártam Budapestre és Győrbe a kórházakba, de idővel be kellett látnom, hogy ez hosszútávon nem tartható. Ekkor jött az ötlet, hogy miért is ne lehetne Szombathelyen bohócdoktorkodni. Ez meg is valósult; én magam 2016 márciusában kezdtem, áprilistól pedig fokozatosan bekapcsolódtak azok is, akiket addigra kiképeztem. 

Milyen gyakran és hova mentek? Csak kórházakba jártok, vagy máshova is?

A szombathelyi Markusovszky Kórházba 2016 áprilisától járunk rendszeresen, minden hétfőn, valamint két éve már a Soproni Erzsébet Oktató Kórház gyerekosztályát is heti szinten látogatjuk.

Nem csupán gyerekekkel foglalkozunk, hanem idősekkel is, ugyanis Szombathelyen havonta két idősotthonba járunk. Ez természetesen másfajta tevékenység, de ők is ugyanúgy örülnek nekünk. Ezek az emberek nem feltétlenül betegséggel küzdenek, így náluk a célunk az, hogy egyszerűen megszínesítsük a szürke hétköznapjaikat – zenével, beszélgetéssel… amire éppen szükségük van. 

Hogyan osztjátok fel egymás között a feladatokat?

Művészeti vezetőként én vagyok az, aki a beosztást készíti, tehát egyenlő arányban osztom fel ötünk között a feladatokat. Ezt komolyan kell venni, például nagyon kell figyelni arra, hogy lehetőség szerint ne maradjon ki több hét senkinél sem, mert ez elég komoly szakmai visszaesést tud eredményezni. 

Mit kell tudni pontosan a bohócdoktorokról? Egyáltalán hogyan válhat valakiből bohócdoktor?

Nagy előny, ha az illetőnek van tapasztalata előadóművészet terén, például zenész, színész vagy artista, de ha nincs, az sem jelent feltétlenül akadályt. Bohócdoktornak lenni nagyon intim helyzet, mondhatni „szemtől szembeni” munkavégzés, az erre való képesség pedig nem jár automatikusan az előadóművészi tevékenységgel. Egy bohóc borzasztóan naiv karakter: nincsenek előítéletei, mindenre rácsodálkozik, akárcsak egy kisgyerek. Megálmodik egy saját világot korlátok nélkül – hisz a képzeletnek semmi sem szabhat határt –, ebbe beleéli magát, a gyerek pedig óhatatlanul vele tart ebbe a világba, ahol így ő jól érzi magát, hisz itt nincs betegség, nincsenek fehér falak. 

Sokszor maga a szülő sem tudja elengedni magát, feszült a gyermeke betegsége miatt, ilyenkor rá is hatni kell, hogy képes legyen elengedni a gyerekét, hogy képzeletben elutazhasson a bohócdoktorral. 

Filmek terén talán a Patch Adams az, ami leginkább közel áll ehhez a műfajhoz, ugye?

Így van, sok ember emiatt a film miatt ismeri ezt a tevékenységet, ami valóban hasonlít hozzá. Patch Adams egyébként egy valóban létező figura volt. (Volt kollégám, aki találkozott is vele személyesen.) Másfelől Michael Christensen cirkuszi bohóc nevét kell megemlíteni, aki egyik alapítója volt a Big Apple Circus-nek. Róla azt kell tudni, hogy amikor a testvére beteg lett, akkor cirkuszi jelmezben látogatta meg. Így alapította meg a bohócdoktori tevékenységet, és innen terjedt el Európában is. Az a közös bennük, hogy mindketten pszichés oldalról közelítették meg a betegségeket, és az, hogy bohócfigurát csempésztek orvosi közegbe. A különbség viszont leegyszerűsítve az, hogy Patch Adams bohócjelmezbe bújt orvos, míg Michael Christensen orvosruhába bújt bohóc. Utóbbihoz hasonlóan mi sem vagyunk képzett doktorok. 

Patch Adams állítja, hogy a nevetés és a humor az egyik leghatásosabb gyógymód. Egyetértesz vele?

Igen, teljesen egyetértek vele. A betegség, természetesen az orvosi gyógyítás szükségességét és hatását nem alulértékelve, a jókedvtől tud elmúlni.

Ha nevetünk, jó hormonok szabadulnak fel. Korábban részt vettem egy orvostanhallgató által végzett kísérletben. Hónapokon át járt velünk egy onkológiai osztályra, ahol méréseket végzett a gyerekeken a tevékenységünk előtt és után is. A vizsgálat során megállapította, hogy a látogatásaink után jobb eredmények születtek, tehát a tevékenységünk pozitív hatása orvosilag bizonyítható. 

Hogyan tudod ezt a tevékenységet összeegyeztetni a mindennapi életeddel?

A 20-as éveim végétől nagyon biztos rangsor volt és van az életemben. Ma már azt mondhatom, hogy a bohócdoktorkodás a második helyen áll – persze csak a család után –, és ez fontosabb, mint a színészi hivatásom. Annyira az életem részévé vált bohócdoktornak lenni, hogy már fontosabb, mint a pénzkeresés.  

Mi motivál téged nap mint nap abban, hogy bohócdoktor legyél? Nem lehet megunni?

Nem, nem lehet megunni. Szokták kérdezni, hogy lelkileg nem megterhelő-e. Erre mindig azt válaszolom, hogy pont ellenkezőleg: egy bohócdoktor sokkal többet kap, mint amennyit ad a lelkéből. Hogy mi motivál… tulajdonképpen a rengeteg köszönet, de néha egy-egy mosoly vagy nevetés is elég. Ez többet jelent nagyon sok mindennél az életemben, éppen ezért bármeddig tudnám folytatni, még akkor is, ha néha fáradt vagyok, vagy bal lábbal keltem fel. 

Mi az a legmeghatározóbb élmény, amit bohócdoktorként éltél át és még mindig jó szívvel emlékszel vissza rá?

Egyszer volt, hogy egy intenzív osztályon feküdt egy külföldi testvérpár. Családjukkal együtt átutazóban voltak Magyarországon, de autóbalesetet szenvedtek. Az autóban utazó összes felnőtt meghalt, csak ők maradtak életben. Egyikük súlyosan, másikuk könnyebben sérült meg. Három hétbe telt, hogy találjanak olyan hozzátartozót otthon, aki ide tudott utazni, de tolmácsot sem volt egyszerű találni hozzájuk. Szegények azt sem tudták, mi történt velük, hogy hol vannak, vagy hogy miért kerültek ebbe a helyzetbe, és persze azt sem, hogy hol vannak a szüleik. Borzasztó nehéz lehetett nekik az is, hogy nem is beszéltünk egy nyelvet. Négy hétig látogattuk őket, eredményt két hét után értünk el: mosolyogtak ránk, visszaintegettek nekünk. Ezt rajtunk kívül csak egy velük foglalkozó gyógypedagógus tudta elérni, más nem. El nem tudom mondani, hogy ez mit jelentett számunkra, fantasztikus élmény volt idáig eljutni velük a szörnyű tragédia után. 

Ez egy nem mindennapi történet, de mondhattam volna egyszerűbb példát is. Akadt olyan kisgyerek, aki légzési nehézségekkel küzdött. Elkezdtem neki buborékokat fújni, ő pedig megpróbálta ezt utánozni, ezért egy idő után javultak az eredményei. 

Megszámlálhatatlan szülő mondott már könnyes szemmel köszönetet, rengeteg gyerek szájából hangzott el, hogy „Köszönöm, hogy jöttél, bohóc!”; ezek is mind felejthetetlen pillanatok. 

Számszerűsítve hány mosolyt fakasztottál már bohócdoktorként?

Ez egy nehéz kérdés. Az éves beszámolókban 3-4000 meglátogatott gyermek szokott szerepelni, de egy-egy kis beteget évente többször is meglátogatunk, ezért az összes általunk előidézett mosoly száma jóval nagyobb, mondhatni, százezres nagyságrendű. 

 Hogyan képzed magad, hogy minél jobb legyél?

Én korábban is sokat jártam képzésekre, ezért ezt a jelenlegi csapatom számára is szeretném biztosítani. Volt például, hogy egy neves, külföldi bohóc tartott nekünk tréninget. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a kórházi tevékenységünk is lényegében folyamatos továbbképzést jelent, hiszen egyfolytában találkozunk új helyzetekkel. Nekem is, közel 20 év után is vannak még mindig olyan szituációk, amelyek teljesen újak. 

Mihez kell anyagi erőforrás és ezt hogyan teremtitek elő? Mire van még szükségetek a munkátokhoz, és hogyan lehet titeket támogatni?

Ahhoz, hogy professzionálisan tudjuk a bohócdoktori gyógyító tevékenységünket művelni, elengedhetetlen az anyagi erőforrás, például ahhoz, hogy el tudjunk jutni más helyekre is, hogy legyenek kellékeink, vagy hogy legyen jelmezünk, ezért folyamatosan keresünk támogatókat az alapítványunk számára. Bevételünk tehát adó egyszázalékokból, pályázatokból és támogatók felajánlásából származik. 

Mi a tervetek hosszú távon?  

Nagyon jó lenne a nyugat-magyarországi régió összes gyermekosztályát lefedni. Ehhez a humán erőforrás jelenleg elegendő lenne, így mindez egyeztetés és pénzügyi támogatás kérdése. Ha lenne mögöttünk egy komoly, anyagi háttér, akkor akár olyan városokba – Zalaegerszegre, Nagykanizsára vagy Körmendre – is eljuthatnánk, ahol ma még nincs bohócdoktor szolgálat. 

kapcsolódó galéria


frisss

közösség

további frisss

lap tetejére