Ilyen böjtünk nem volt évszázadok óta – lelkipásztorok a koronavírusról

há • 2020. március 21., szombat •
Isten büntetése-e a járvány? – tette fel a provokatív kérdést a műsorvezető a Szólj be a papnak! elnevezésű talkshow pénteki alkalmán. Aktuális témával, a koronavírussal foglalkoztak, és rendhagyó - vagy inkább a helyzethez alkalmazkodva a lehető legtermészetesebb – módon a közösségi médiában, élőben jelentkeztek. Pezenhófer György vendégei dr. Székely János katolikus megyéspüspök, Gregersen-Labossa György evangélikus és Jakab Bálint református lelkész volt.
Ilyen böjtünk nem volt évszázadok óta – lelkipásztorok a koronavírusról

– Az ember a teremtés pillanatában önállóságot kapott, ahogy bizonyos fokig az anyagvilág is, emiatt sok mindent nem Isten irányít, ahogy ezt sem – mondta a püspök. A járvány tehát semmiképp nem büntetés, sokkal inkább egy jel, amely komoly üzenetet hordoz. Elgondolkodtat azon, hogy mi az élet célja – fogalmazott. A járvány emlékeztet rá, hogy sebezhetőek vagyunk, hogy az élet mulandó, és a földi létben csak úton vagyunk, ahol az a feladatunk, hogy megtanuljunk szeretni. Arra kért: a félelem helyett inkább az a gondolat, az abba vetett bizalom szülessen meg bennünk most, hogy az életnek célja van. Hasonlóan gondolták a protestáns felekezetek lelkészei. Jakab Bálint azt mondta, bizony, ami most zajlik a világban, az egy jel, mégpedig arra utal, hogy az ember önmagában nem elégséges. Azt hittük, legyőzhetünk minden járványt az orvostudomány segítségével, hamis biztonságérzetet adott mindez az embereknek, amibe belefeledkeztünk. És most az arcunkba kapjuk a bizonyosságot, hogy mégiscsak ki vagyunk szolgáltatva. Ez azonban nem büntetés! – tette hozzá a református lelkész, inkább magunkba kell néznünk. – A papnak beszólhatunk, de az Istennek nem – figyelmeztetett Gregersen-Labossa György. Most a 21. századi embert foglalkoztató, sokszor hiábavaló dolgok kevésbé lesznek fontosak, elhalkulnak. Mélyebb kérdéseket kell megválaszolnunk – húzta alá az evangélikus lelkész. Azt mondta, ő is olyan jelként éli meg a járványt, ami miatt most végig kell gondolni életünk célját, tartalmát. Járványok voltak is, lesznek is, de a modern ember elszokott ettől, és a technológiában hisz – jegyezte meg. Most csendben vagyunk, magunkra és a másik emberre figyelünk.

Közben érkeztek a kommentelőktől a kérdések, volt, aki arra volt kíváncsi, hogy különböző korokban hogyan reagált az egyház a járványokra, volt-e protokoll? Jakab Bálint elmesélte, hogy korábbi szolgálati helyén, egy Komárom melletti faluban azt olvasta az anyakönyvekben, hogy a 16-17. századi járványokban a falu háromnegyede meghalt, köztük a helyi lelkész családja is. Ám ő ebben a helyzetben is tette a dolgát, ott volt az életben maradtak mellett, és kikísérte a temetőbe az elhunytakat. Az életét kockáztatta a közösségéért – hangsúlyozta ki. Dr. Székely János arról beszélt, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején tombolt pestisjárványban a gyöngyösi ferences szerzetesek például lezárták a kolostort, és egyetlen atyát engedtek csak ki a városban maradt szegényekhez. Ő harangozott, misét mondott, látogatta a betegeket, ételt vitt nekik, és temetett is. Egy reggel, ha nem szólt a harang, tudták, hogy ő is meghalt. Akkor kiengedték a következő atyát, és ez így ment tovább, amíg 15 szerzetes oda nem adta egymás után az életét. Az evangélikus lelkész hozzáfűzte, hogy mint mindig, most is vigaszt adnak az embernek a lelkész ajkán születő énekek, az egyház és az emberek közösen küzdöttek minden időben a járványok ellen. – Az értékpiramisunk most összedőlt, vallástól függetlenül az egész világ megérzi ezt. Európában azt érezhetjük, hogy igen, ez egy jel, és ilyen böjtünk nem volt évszázadok óta – mondta.

Szóba került a félelem, és az a tény, hogy a miséket, istentiszteleteket most nem tartják meg zárt térben, azaz a templomokban. – Nem irányíthat bennünket a félelem – jegyezte meg a katolikus püspök, a helyzet inkább erősítsen meg a hitünkben, miközben betartjuk az előírt szabályokat – fűzte hozzá. Elmondta még, hogy megérti azok fájdalmát, akiknek hiányzik a közös imádság, de azt tanácsolja: találja meg mindenki Isten más jelenlétét a világban, a családok jöjjenek össze a Biblia körül most otthon. Jakab Bálint úgy fogalmazott: nem szabad félni. - Azok sem gyávák, akik a rendelkezést meghozták, inkább úgy nevezném: keresztény felelősség, amely szembemegy a vak hittel – mondta. Felidézte, hogy a napokban családjával tart istentiszteletet, felteszi a legnépszerűbb videómegosztó oldalra, ahová be lehet kapcsolódni. Otthon a családjában a beszélgetés, a nevetés, a humor vette át esténként a főszerepet, szerinte ez az egyik nagy áldás ebben a nyomorúságban. Gregersen-Labossa György arról beszélt ennek kapcsán, hogy az egyház nem fél, hanem félt. Gondoljunk arra, hogy mára kiveszett egy fontos alapelv. Régen mindenki felelős volt a saját családja lelki egészségéért. Itt az idő, segít benne a technika, amely közvetíti Isten igéjét, és most otthon, a kis közösségek szerepe értékelődik fel. – Ez egy speciális helyzet, nagy próbatétel, de ha véget ér a járvány, még nagyobb örömmel megy majd mindenki be a templomba – hangsúlyozta. Szerinte fontosak most más csatornák, az internet, a rádió, amely közvetíti a liturgiát. A lelkipásztorok egyetértettek abban, hogy a böjtben kellő bölcsességgel kell eljárni. Aki beteg, gyenge, ne böjtöljön!

Emlékeztettek rá: megmozdult most a világ az idősekért, a szegényekért, és mindenkinek át kell gondolnia, hogy ő mivel tud segíteni. Az élő kapcsolatot pedig nem pótolhatja semmi, most mégis erre kényszerülnek a gyülekezetek. Minden felekezet elkezdte használni az online világot, de abban bíznak, hogy ez egy szükséges eszköz, és most elkezdjük még inkább megbecsülni a valódi közösségeinket.

frisss

közösség

további frisss

lap tetejére