Rózsafüzért imádkozva várta a hívők közössége Csaba atyát a Ferences templomban. Megérkezésekor rögtön köszönetet mondott a megjelentek türelméért, hiszen egy közúti baleset miatt mintegy 20 percet késett. Előadásának első felében a napjainkban tapasztalható, Európán kívüli párbeszéd- és szolidaritás hiányról beszélt. Arról, hogy míg Európában hevesen ugyan, de mégis békésen tudják ütköztetni nézetkülönbségeiket az államok és a politikusok, addig más országokban ez elképzelhetetlen. Ezzel összefüggésben mesélt a résztvevőknek kongói, szíriai, és egyiptomi tapasztalatairól. Arról, hogy ezeken a területeken mekkora veszélynek vannak kitéve a keresztény hívő közösségek, hogy homokzsákokkal, szögesdrótokkal és katonákkal kell védeni a plébániákat a közbiztonság teljes hiánya miatt. És mégis, ma a keresztény Európa ad biztonságot és megélhetést a kelet felől beáramló embercsoportoknak. Szerinte túlzottan becsméreljük az oktatásunkat és az egészségügyünket, ő szem- és fültanúja volt annak, ahogy például a Közel-Keleten foglalkoznak a diákokkal a tanárok. A csupasz falak között a nevelési eszközök szűk palettáján jószerivel csak a Korán és egy erős, nevelőcélzatú pálca játssza a főszerepet. Böjte Csaba úgy látja: hiányzik belőlünk az öröm, a hála és a köszönet. Ez valószínűleg abból fakad, hogy mindannyian vágyakozunk a végtelen igazságra és szeretetre, mindig többet és többet akarunk, miközben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyi mindenünk is van.