Karácsonyi "rossz bejgli" teszt

bz • 2012. december 22., szombat •
Hiába népi eledel karácsonykor a bejgli, a házi készítésű helyett a dolgozó nép egyre nagyobb hányada fanyalodik rá a bevásárlóközpontokban kapható változatokra. A frisss.hu arra vállalkozott, hogy kipróbálja a legborzasztóbb verziókat, hogy olvasóinknak a legjobbat adhassuk.
Karácsonyi rossz bejgli teszt

A bejgli karácsonykor olyan, mint a kenyérlángos a Savaria Történelmi Karneválon, vagy mint Jockey a Dallasban. Úgy tűnik, hogy a felnövekvő generáció már nem tudja a receptet, inkább megveszi a boltban a kész terméket. Aki kóstolta a nagyi-féle bejglit, az tudja, hogy az áruházi portéka a nyomába sem ér. A kényszer persze nagy úr, bejgli márpedig kell, ha eljön az év vége. A frisss.hu most arra vállalkozott, hogy bejgli tesztet készít. Három tipikus lelőhelyet kerestünk fel Szombathelyen, hogy nagyjából lefedjük a kínálatot.

Abból indultunk ki, hogy aki nem süti a bejglit, hanem vásárolja, az valószínűleg az utolsó pillanatra hagyja. Márpedig az utolsó pillanatok egyik törvényszerűsége, hogy a lehetőségek száma egyre korlátozottabb. Szerintünk, ha valakinek majd vasárnap este, vagy hétfőn délelőtt jut eszébe a bejgli, akkor nem marad más választása, csak a város széli nagy bevásárló központok. Ezek közül kettőt mi is bevettünk a játékba: az egyik a brit hátterű, a másik pedig Hollandiából érkezett. Persze ezek mellé kell valami hazai is – így esett a választásunk egy regionális sütőipari láncra, mert ott legalább érezhető a törekvés, hogy fenntartsák a hagyományos elkészítés látszatát.

A bolti süti fronton ismerős olvasóink már ebből tudhatják, hogy kizárólag nagyüzemi módszerrel előállított terméket kóstolunk majd, de hát, aki elkésik ugye, az abból eszik, ami marad... Vizsgálati módszerünk egyszerű: az alany kap egy-egy szeletet a termékből, amelyek számozott tányérra kerülnek. Értékelni kell az ízt, az állagot, a külsőt, a tésztát és a tölteléket is. Önfeláldozó tesztelőink a frisss.hu munkatársai.

Olcsó bejglinek rossz a tésztája (is)

Az egyes tányér versenyzője a legolcsóbb. Nem akciós áron 450 forintért már eleve gyanúsnak kellett volna lennie. A piros-kék-fehér élelmiszeróriás polcáról emeltük le. Zacskón keresztül tapintásra kellemesen puhának tűnt, a rúd kinézetre a csapat egyik fele számára érvégygerjesztő volt, a másik felét inkább valami hibrid kalács-bejglire emlékeztette. Felvágva némi csalódást keltett, hogy viszonylag vékony töltelékkel rendelkezik. Csalódottságunk csak fokozódott, amikor megejtettük első harapásainkat.

Jagodits Zsuzsi az első falat lenyelése után közölte, hogy kis híján belefulladt. A tészta e cikk írója szerint vaj ízű. Azt nem lehetett megállapítani, hogy ez véletlen, vagy szándékos újítás. Mindenesetre különös, inkább taszító hatást keltett. Ekkor valaki ráharapott valami kemény darabra. "Hopp, egy dióhéj!" – állapítottuk meg. Nehezünkre esik elfogyasztani az egész szeletet, félünk, hogy az idegen anyag megköt a gyomrunkban. Az értékelés során többségében a „nagy nulla” szavak érkeztek, így bátran mondjuk ki a végső szót: ez egy nagy nulla.

Szép próbálkozás volt

A következő tesztalanyért fizettük a legtöbbet. 950 forintot hagytunk az egyik boltban. Az elvileg hagományos módszerrel dolgozó regionális lánc pékjeinek terméke a kettes tányéron feküdt. Ez e cikk szerzőjét már jobban emlékeztette a bejglire. Kellemesen repedezett barnás felülete az otthoni látványt idézte. Másvalaki szerint ránézésre olyan, mintha rossz lenne. A tészta tapintásra puha, és az íze ennek a legjobb. Állaga kiváló, omlós a tésztája, íze finom, kellemesen citrom-aromás. A töltelék tökéletes, ízletes és tényleg diós! Ebből nem nehéz még egy szeletet enni, fogy is rendesen. Pintér Tamás kifogásolta, hogy a tészta és a töltelék túlságosan is elválnak egymástól, a sütemény tetején boltívként emelkedik el a tészta. Végül abban maradtunk, hogy ez a legjobb mind közül, bár messze elmarad a nagyi-bejglitől. Jagodits Zsuzsi odáig ragadtatta magát, hogy kijelentette: ezt akár magának is megvenné.

Száraz bejlinek ne nézd a töltelékét

Utolsó kóstolónktól sokat vártunk, de keveset kaptunk. A holland multi egyik helyi képviselőjéből származik. Leértékelt ára 650 forint. Mint később kiderült, még ez is sok volt érte. Kinézetre még adott valamit. Sápadt, de legalább bejgli formájú. Már vágáskor gyanús volt. Kemény tésztájával rendesem megküzdöttünk. Talán megkövesedett – mondta Zsuzsi, miközben az asztalt kopogtatta a sütivel...

A teljesen kiszáradt tészta igazi dióból készült tölteléket rejtett. Persze mit kezdjünk ezzel, ha egyszer az egész olyan mint egy pirítós? – folytatja a kritikát Zsuzsi, akit láthatóan lelombozott a rendkívül rossz élmény. A töltelék jó, de semmi mást nem tud nyújtani ez a nyamvadt kődarab. Végül rájöttünk, hogy másnaposság ellen kiváló, hiszen minden felesleges savat és alkoholt garantáltan felszív... Tekintettel erre az exkluzív felhasználási módra, végül a nulla helyett egyest kap – de csak jóindulatból!

A köz érdekében!

Összegzésül elmondhatjuk, hogy bár a második versenyző valóban kiemelkedően jó volt. A mezőnyből egyik sem nyújtotta azt az élményt, ami emlékeinkben az igazi házi bejgliről él. Ezért kénytelenek vagyunk a jövő megmentése érdekében az alábbi közleménnyel zárni a cikket:

Kedves Olvasóink! Bizonyára Önök is tudják, hogy a nagymamák készítik a legjobb bejglit. Kérjük Önöket, hogy hacsak nem szeretnék, hogy gyermekeink egy ócska utánzatokkal teli, bejgli-mentes világban éljenek, akkor szíveskedjenek megtanulni tőlük a receptet! Köszönjük!

TOP

közösség

további frisss

lap tetejére