Dr. Batthyány-Strattmann László 1870. október 28-án született Dunakilitiben szülei hatodik gyermekeként. Középiskolai tanulmányait az ausztriai, kalksburgi jezsuita kollégiumban, majd Kalocsán végezte. Utóbbiból eltanácsolták, ezért Ungváron érettségizett jelentkezett, de itt sem talált önmagára. A bécsi egyetemen tanult kémiát, filozófiát, sőt zenetörténetet is, végül – hivatását megtalálva – orvosi végzettséget szerzett, viszonylag későn, 30 éves korában. Mondhatjuk, hogy korának különös alakja volt, hiszen hercegi rangja ellenére polgári foglalkozást választott.
 Már diplomás orvosként, klinikai sebészeti gyakorlata alatt még kórházépítésbe is kezdett.

1902-ben ugyanis Köpcsényben (ma: Kittsee, Ausztria) nyitotta meg Magyarország első korszerűen felszerelt huszonnégy ágyas vidéki kórházát. Ennek hamarosan akkora forgalma lett, hogy a MÁV különvonatokat indított a kis nyugat-magyarországi településre!

Receptjeit, a felírt szemüveget a gyógyszerészek és a látszerészek ingyen beváltották. Ugyanis László doktor minden hónap végén egy összegben rendezte a számlát, miután

vagyonának nagy részét a szegények gyógyítására áldozta.

Címerének jelmondata „ Hűséggel és szeretettel” volt. A trianoni békediktátum következtében Köpcsényt Ausztriához csatolták, s ekkor a szegények orvosa körmendi kastélyába költözött népes családjával együtt. Mivel birtokainak nagy része a határokon túl rekedt, kórházépítésbe már nem kezdhetett, így kastélyában rendezte be új kórházát a szembetegek számára. A herceg a gyakorlati szemészet kiváló művelője volt.

Rendkívüli kézügyességének köszönhetően kiváló műtőorvos hírében állt: napi nyolcvan-száz beteget látott el feleségével, aki egyben az asszisztense is volt. Műtéti technikája elismerést váltott ki szakmai körökben.

Általános orvosi érdeklődése az egész tudományágat felölelte, szakmai kapcsolatai révén állandóan tudomása volt a szemészet legújabb eredményeiről. Kevés tudományos publikációja jelent meg, de működéséről tudtak az ország határain kívül is. Számos társaság tagjai sorába választotta, de ő ritkán látogatta üléseiket, mert minden idejét a gyógyításnak szentelte.

Dr. Batthyány-Strattmann László világosan látta, hogy  a vidék köz- és egészségügye rendkívül elmaradott. Ezen karitatív tevékenységével, a maga eszközeivel igyekezett segíteni. Feleségével, Coreth Mária Teréziával tizenegy gyermeket neveltek fel szeretetben és mély istenhitben. Szívesen volt gyermekei körében, akik rajongva szerették édesapjukat.

Élete utolsó évtizedeiben naponta elimádkozta Szűz Mária kis zsolozsmáját, családjával együtt szentmisét hallgatott, este rózsafüzért imádkozott. 1916-ban feleségével, Ödön fiával és sógornőjével, ő maga József testvér néven belépett a ferences harmadrendbe. Operáció előtt és alatt mindig imádkozott, s gondoskodott betegei lelki gondozásáról is. 1929-ben megbetegedett, hólyagrákban szenvedett. A bécsi Löw szanatóriumban hunyt el – 14 hónapnyi, hosszú szenvedés után –1931. január 22-én az Aranygyapjas rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja, mindössze hatvanévesen. Németújváron temették el, a Batthyány család kriptájában, az ottani ferences kolostorban.( Sírja ma is látogatható.)

 Végrendeletében ezt írta: „Életem egyik fő feladatának tekintettem, hogy orvosi működésemmel szenvedő embertársaimnak szolgálatot tegyek, és ezáltal a jó Istennek tetsző dolgot cselekedjem

… Munkám végzése során számtalan kegyelemnek és sok lelki örömnek voltam részese. Hálát adok mindezért a Teremtőnek, és megköszönöm, hogy az orvosi pályára hívott

… Ha boldogok akartok lenni, tegyetek másokat boldoggá!”

Miután a nép már életében szinte szentként tisztelte, másfél évtizeddel a halála után elindították boldoggá avatási ügyét, amely a következő évtizedek politikai helyzete miatt hosszú időre megtorpant. A perújrafelvétel és az azt követő eljárás azonban eredményes volt: Batthyány-Strattmann Lászlót 2003. március 23-án II. János Pál pápa avatta boldoggá.

Források és fotók : Diós István: A szentek élete, semmelweis.museum.hu