Az EP választásokat követő németeknek olyan érzésük lehetett vasárnap éjjel, mintha osztott képernyőt néznének. Emmanuel Macron francia elnök a szélsőjobboldaltól elszenvedett megsemmisítő vereségére reagálva bejelentette, hogy feloszlatja a nemzetgyűlést. A saját kancellárjuk, Olaf Scholz viszont egész egyszerűen olajra lépett - írja a Világgazdaság.

Scholz, az éjszaka legnagyobb vesztese, néhány szelfi erejéig megjelent pártja székházában, majd eltűnt, és a stábjára hagyta azt finoman szólva sem irigylésre méltó feladatot, hogy megmagyarázza a szociáldemokraták több mint száz éve legrosszabb választási eredményét.

Ha Scholz azt hitte, hogy elkerülheti a számonkérést, miután pártját a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) a megalázó harmadik helyre verte, akkor nagyot tévedett. A kancellár szerint az előrehozott választás nincs benne a pakliban. A gond csak az, hogy ez már nem rajta múlik. 

Tény, hogy a koalíciós kormányt leszavazták, és Olaf Scholznak új választásokat kell kiírnia, ugyanúgy mint Macronnak

 - mondta Markus Söder bajor miniszterelnök a német közszolgálati televízióban a választás után. Még a baloldali Die Zeit egyik kommentátora is új választásokat sürgetett - már nyárra. 

Akárcsak Franciaországban, az európai választás a kormány iránti bizalmatlansági szavazás volt

 - írta Alan Posener.

Bár konkrét terv és bejelentés eddig még nem hangzott el egy előre hozott választásról, a német kormánykoalíció képviselői a Politico című brüsszeli lapnak már elmondták, hogy felkészültek erre az eshetőségre. A vasárnapi választás során a három koalíciós pártot a németek alig 31 százaléka támogatta. 

Olaf Scholz a legnépszerűtlenebb kancellár

Alig két és fél évnyi hivatali idő után Scholz kormánya immár a sokadik törésponthoz érkezett. A belharcok és - a legtöbb kritikus szerint - a hozzá nem értés következtében Scholz kormánya a modern német történelem legnépszerűtlenebb kabinetjévé vált. A németek több mint kétharmada ki is fejezte ebbéli véleményét.  A kancellár személyes népszerűségi mutatója is negatív rekordot döntött, 

több mint 70 százalék elégedetlen az általa végzett munkával. 

Scholz lejtmenete az energiaválsággal kezdődött, majd megalázó vereséget szenvedett az ország alkotmánybíróságától, amely alkotmányellenesnek ítélte a költségvetést. A novemberi döntés ráadásul több tízmilliárd eurótól fosztotta meg a koalíciót. A szövetséget azóta is belső ellentétek feszítik; a két baloldali párt, Scholz Szociáldemokrata Pártja (SPD) és a Zöldek állandó harcban állnak a Christian Lindner pénzügyminiszter vezette, fiskálisan konzervatív Szabad Demokrata Párttal (FDP).  

Egyszerűen fogalmazva: az SPD és a Zöldek több pénzt akarnak költeni, az FDP pedig Németország alkotmányos adósságfékére (és saját fiskális ortodoxiájára) hivatkozva kevesebbet.

Ez a patthelyzet a következő hetekben fog kiéleződni, amikor a koalíciós pártok a 2025-ös költségvetésről szóló tárgyalások utolsó fordulójába kezdenek. Július elejéig, a nyári szünet előtt szeretnének megállapodásra jutni, de mivel az összes fél számára a politikai túlélés a tét, az alku valószínűtlennek tűnik.

Ha nem sikerül kompromisszumot kötni, az FDP, amely a kezdetektől fogva a baloldal pofozóbábuja volt, kénytelen lesz kilépni a koalícióból, hogy mentse a maradék arcát. A szabaddemokraták ugyanis eddig választóik haragjától tartva maradtak bent, ám az EP választások során kiderült, hogy a bázisuk gyakorlatilag elfogyott. Ha a vasárnapi voksolás szövetségi választás lett volna, nem kerültek volna be a Bundestagba. 

Macron már lépett

A legtöbb parlamenti rendszerben a demokratikus illem íratlan szabályai azt írják elő az ország vezetőjének, hogy új választásokat írjon ki egy ilyen vereség után - lásd a franciákat. (Mondjuk, náluk Macron arra játszik, hogy Le Penék kormánya gazdasági káoszba taszítja az országgyűlési választásokig Franciaországot, így Marine Le Pen elveszti majd a két év múlva esedékes elnökválasztást.) 

Németországban azonban más a politikai berendezkedés. Annak érdekében, hogy elkerüljék a weimari korszak zűrzavaros politikájának megismétlődését, amely hozzájárult a nácik felemelkedéséhez, a háború utáni Németország alaptörvényének megalkotói olyan politikai rendszer létrehozásával igyekeztek biztosítani a stabilitást, amely megköveteli, hogy a konfliktusokat gyorsan, a lehető legkisebb fennakadással oldják meg.

Hogy bukhat meg egy német kancellár?

Ezért magasra tették a mércét az előrehozott választások tekintetében. Németországban két lehetőség van a bizalmi szavazásra. Az első, az úgynevezett "konstruktív bizalmatlansági szavazás" keretében a parlament leválthatja a kancellárt, de csak akkor, ha 48 órán belül megszavazza a helyettest.

A jelenlegi koalíció fő problémája azonban nem a kancellár személye, hanem az, hogy a pártok nem tudnak megegyezni a legfontosabb szakpolitikákban. Így

 a kancellár leváltása nem oldana meg semmit. 

A második forgatókönyv szerint a kancellár bizalmi szavazást írhat ki. A politikai logika akkor diktálja ezt, ha a koalíciót egy fontos jogszabály mögé akarja állítani. 

Gerhard Schröder volt SPD-kancellár 2001-ben például ezt tette, amikor a szeptember 11-i támadások után a német hadsereg Afganisztánba küldésére vonatkozó vitatott javaslatát, amelyet a koalíciójában is sokan elleneztek, saját kancellári jövőjével kötötte össze. Ő győzött.

Egyesek a Bundestagban úgy vélik, Scholz a költségvetéssel is hasonló lépésre szánja el magát, hogy az FDP-t meghátrálásra kényszerítse. Ez azonban roppant kockázatos lenne, mert 

az FDP a szavazást arra is felhasználhatná, hogy mentve maradék politikai tőkéjét távozzon a koalícióból. 

Ha Scholz veszítene egy ilyen bizalmi szavazáson, akkor az államfőn múlna, hogy kiírja-e az új választásokat.

Frank-Walter Steinmeier szövetségi elnök azonban megteheti azt is, hogy új választás kiírása helyett felkéri a jobbközép kereszténydemokratákat (CDU), hogy a 2021-es választás eredménye alapján próbáljanak kormányt alakítani - akkor a CDU/CSU pártszövetség a második helyen végzett. Ha a kereszténydemokratáknak nem sikerül koalíciót kötniük, még mindig kiírhatja az új választást.

Ez a körülményes folyamat az oka annak, hogy a háború utáni Németországban ritkák voltak a bizalmi szavazások (eddig mindössze öt volt), és azokat is általában a kancellárok politikai pozíciójuk megerősítése érdekében kezdeményezték.

Az egyetlen eset, amikor egy kancellárt akaratán kívül távolítottak el, 

• 1982-ben történt, amikor az FDP feladta a Helmut Schmidt kancellár SPD-jével kötött szövetségét, és a kancellár elvesztette a konstruktív bizalmi szavazást. 
• Akkoriban azonban csak három párt volt a Bundestagban, és az FDP játszotta a királycsináló szerepét. 
• Az FDP átállt Helmut Kohl CDU-jához, így Kohl új választás nélkül lett kancellár. 
• Ugyanakkor Kohl, aki a választók biztos támogatását akarta maga mögött tudni, nem sokkal hivatalba lépése után újabb bizalmi szavazást kezdeményezett. 
• Biztos volt abban, hogy ezt elveszíti, így kérhette az elnöktől az előrehozott választások kiírását. A taktika bevált; Kohl pártja megnyerte a választásokat, és 1998-ig kancellár maradt.

Szeptemberben jön az újabb pofon

A kereszténydemokraták most 14 pontos előnnyel vezetnek a közvélemény-kutatásokban, ami, ha a szavazóurnáknál is realizádna, lehetővé tenné számukra, hogy egy új koalíció vezető erejévé váljanak. (Az EP választásokon 30 százalékot kaptak, az AfD második befutóként 15,9 százalékot.) 

Logikusnak tűnik tehát azt feltételezni, hogy hasonló játékot játszanának, mint annak idején Kohl. 

Friedrich Merz pártelnök nem szólította fel Scholzot, hogy indítsa el a folyamatot, de világossá tette, hogy kész átvenni a helyét.

Scholzon pedig egyre nagyobb lesz a nyomás, hiszen szeptemberben három tartományi választást is tartanak az ország keleti részén, ahol az AfD a legerősebb; a párt valószínűleg mindhárom megmérettetést megnyeri. Ez egy újabb szög lesz a jelenlegi koalíció koporsójába és egy újabb érv a mellett, hogy Olaf Scholz napjai meg vannak számlálva a kancellári poszton.

Forrás: vg.hu
 Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP