Nem elég a korhatár-besorolást figyelni? - A gyerekekre (is) dől a tévéből az erőszak és a szex

Haitzmann Ágnes • 2023. május 22., hétfő •
A 12-es karikával ellátott filmekben jócskán van ma már erőszak, de még a szexualitás is gyakran megjelenik. Hogy lehetséges ez? Dr. Nyakas Leventét, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság intézetvezetőjét arról kérdezte nemrég a Frisss.hu, hogyan érvényesül a gyermekvédelem a médiaszabályozásban.
Nem elég a korhatár-besorolást figyelni? - A gyerekekre (is) dől a tévéből az erőszak és a szex

Amilyen tempóban a média változik, nem lehet egyszerű a szabályozásnak lépést tartania vele. Jól gondolom?

A médiakörnyezet nagyon gyorsan változik, a szabályozásnak pedig az a természete, hogy követi, reagál rá. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez önmagában soha nem lehet hatékony, mert sokszereplős játékról van szó, tehát a tartalomgyártónak és a családnak is ki kell vennie a részét a gyermekvédelemből.

Ezt hogy értsük? Mik a sarokpontjai a szabályoknak?

Sokan elfelejtik, hogy amikor létrehozunk egy szabályt - például hogy az adott tartalom nem alkalmas arra, hogy kiskorúak meghatározott csoportja lássa -, akkor az elsősorban a családnak, a szülőnek szól.

Mivel ő felügyeli a gyermek "médiafogyasztását", neki kell felismernie a szabályt is,

ehhez persze követnie kell, hogy mit néz a gyermek. A szabályozó jelzi, hogy valószínűleg a mi kulturális környezetünkben ilyen életkorú gyermek számára nem megfelelő ez a tartalom, sőt el tudja érni, hogy az is kiderüljön: miért nem megfelelő. Mert mondjuk szexualitást vagy erőszakot tartalmaz, drogfogyasztás vagy félelemkeltő elemek vannak benne. Ezzel tud segíteni, de a legtöbbet a család teheti. Főleg úgy, hogy a figyelemért ádáz harc folyik, úgy is mondhatjuk, hogy

figyelemgazdaságban élünk, miközben az időnk, amit a tartalmak fogyasztására fordítunk, nem lett több.

Hogyan lehetséges az, hogy egyes filmeknél az embernek az az érzése, hogy a szolgálgatók jócskán többet megengednek, mint én szülőként?

A korhatár-besorolás csak egy ajánlás, az embernek a saját gyermekét kell ismernie. Nem elég a karikában a szám, jó, ha kiegészül egy leírással is, és rá tudunk nézni, hogy mit tartalmaz az adott film. Lehet, hogy valamire a szülő azt mondja, hogy ebben érettebb a gyermeke, és belefér. Ebben van óriási szerepe a családnak!

Sokat beszélünk a szabályozásról, nagy a szigorúság, közben pedig, elnézve egyes streamingszolgáltatók műsorát, inkább megengedőnek tűnik.

Rengeteg tartalom jön külföldről. Tudni kell, hogy

ezeket a filmeket nem Magyarországon sorolják be, nem itt minősítik, hanem abban az országban, ahol a szolgáltató be van jegyezve.

Tisztán látszik itt is, hogy a gyermekvédelmi szabályozás erősen kultúrafüggő: nem egyformán gondolkodunk a gyermekről. Egyszerűen más minősítési rendszert alkalmaznak.

Ez azt jelenti, hogy például a Netflixre vagy az HBO Maxra az NMHH-nak nincs is ráhatása?

Ez egy komplex kérdés. Mi is része vagyunk az uniós médiapiacnak, ahol letelepedési szabadság van. A szolgáltatók nem képesek országonként különböző szabályozásnak megfelelni, ez érthető. Ezért az az elv érvényesül, hogy

abban az országban tesz eleget a kötelezettségének, ahol a székhelye van.

Nagy kérdés persze, hogy ha valaki pontosan tudja, hogy magyarországi gyermekeknek is gyárt és szolgáltat tartalmat, kell-e alkalmaznia a magyar normákat? Ezen érdemes gondolkodni.

Most tehát nincs meg a magyar kontroll felettük, ugye?

Jelenleg bírósági eljárások folynak. Van egy konkrét finn ügy, amelyben egy webshop esetében

Finnország ragaszkodik a saját besorolási rendszeréhez, ennek az eredménye irányadó lehet.

A probléma onnan ered, hogy amikor megjelentek a műholdas szolgáltatások, a helyzetet valahogyan kezelni kellett. Ahol a szolgáltató letelepedett, az ottani szabályokat kellett alkalmaznia. Most azonban más a helyzet, ugyanis nem egy közös, nagy területet lefedő (műholdról szórt) szolgáltatásról van szó, amelyről nem tudjuk, hogy az ezernyi kultúra közül ki és hol veszi igénybe, hanem befizetett számla ellenében, névre szólóan tudható, ki az ügyfél. Nézzük meg, hogyan választ székhelyet egy szolgáltató! Megnézi a listát, hol mekkora a szabályozási teher, és ahol a legrövidebb ez a lista, oda megy. Nos,

ha kötelezhető lenne az adott ország korhatár-besorolásának alkalmazására, az csak egy újabb teher lenne számára,

mégis úgy látom, egy digitális környezetben, automatizálva, akár a mesterséges intelligenciával ez gond nélkül alkalmazható lenne.

Mondhatjuk akkor, hogy az NMHH-nak az egy távolabbi célja, hogy az itthon elérhető tartalmakra a mainál nagyobb ráhatása legyen?

Így van, fontos lenne, hogy a gyermekvédelmi szabályozásnak így is érvényt tudjunk szerezni.

közösség

további frisss

lap tetejére