Rejtő 1905. március 29-én, Budapesten Reich Jenő néven született, apja nyomdai tisztviselő volt. Kalandjai egészen fiatalon kezdődtek ,hiszen a Kertész utcai polgári iskolából, ahová járt, kicsapták, mert szájon vágta zsidózó tanárát! A polgárit persze másutt elvégezte, majd  Rákosi Szidi híres színiiskolájának lett a tanulója.

Ám statisztálásnál többre nem vitte, mert egyszer leejtette a híres színészt, Törzs Jenőt.

Színitanulmányait azonban nem adta fel, Berlinben, Max Reinhardtnál folytatta, miközben, hogy megéljen, lovakat csutakolt az ügetőn. 
Élete ezután indult be igazán, de nem színészként.

Kalandok sora

Hamburgban dokkmunkás, majd illatszerárus volt, Svédországban heringhalász, Genovában építőmunkás, Zürichben gobelinkereskedő, Franciaországban sztepptáncos, dolgozott vándorcirkuszban, és járt Afrikában is, az azonban vitatott, hogy az idegenlégióban szolgált-e.

Viszontagságos hazatérés

Éppen Olaszországban dolgozott 1930-ban, amikor kölcsönkért pénzből hazatért. Ez sem volt persze egyszerű. A milánói magyar konzul felhívta Budapestet, majd jó tanáccsal, néhány lírával ellátva útjára bocsátotta, de Rejtőt elfogták és kitoloncolták Klagenfurtba, ahol kettő hetet töltött a toloncházban, azután visszaszökött Olaszországba. Következett Verona, Padova, Velence. Itt - hogy vasútjegyhez jusson -

bolondnak tettette magát: eljátszotta a paranoia összes tünetét.

Triesztben a zsidó emigránsok tanyájára került, mint egy palesztinai mészárlásokból megmenekült, jobb napokat látott haifai kereskedő. Csak ekkor jött végre haza Budapestre. Egyévi itthon tartózkodás után ismét útra kelt, de Bécsből visszajött, miután idehaza halálhírét költötték. Nagylelkű pártfogója és mestere, Karinthy Frigyes szép, meleg hangvételű cikket írt róla a Pesti Naplóban. Erre nyomban hazatért, hogy megcáfolja halálhírét. Vitorlavászon kabátban, zsakettnadrágban szállt le a vonatról a Keleti pályaudvaron, s úgy nézett ki, mint egy későbbi regényhőse.

Itthon elkezdett nyelveket tanítani, és ami még fontosabb: írni! Huszonöt éves volt ekkor.

A híres komikus, Salamon Béla beajánlotta a Teréz körúti Színpadhoz, ahol hamarosan házi szerző lett. Aki mer, az nyer című zenés darabját 150-szer adták elő Honthy Hanna és a korábban éppen általa leejtett Törzs Jenő főszereplésével. Az Úrilány szobát keres című színműve pedig annyira sikeres lett, hogy még film is készült belőle.

Kalandos nőügyek, két válással

Rejtő hatalmas termete és egyre növekvő hírneve számtalan női szívet is megdobogtatott. Egy Bécsből írt levelében csak úgy mellékesen említette meg, hogy teherbe ejtett egy nőt: „más állapotba juttattam, és meg akarja szülni a gyereket, mely fixa dőreség viszont, de nem tehetek ellene semmit”. Főként a színésznők rajongtak érte.

Partnerei lelkiállapotával nem sokat törődve bármikor lecserélte aktuális barátnőjét egy másik nőre, ha szeszélye éppen úgy tartotta.

Kétszer nősült, és kétszer vált el. Érdekes módon feleségeit nem színházi körökből választotta, a házasságaiban sokkal praktikusabb szempontok alapján döntött, ugyanis mindkét feleségét gépírókisasszonyként alkalmazta. Első felesége, a nála öt évvel idősebb Boros Róza, korábban Heltai Jenő és Kassák Lajos gépírónőjeként dolgozott. Házasságuk két évig tartott. Rejtő hamarosan másodszor is megnősült, a három évvel fiatalabb, elvált Gábor Magdát vette el, aki a 30-as és 40-es években  angol szerzőket is fordított. Férje már két évvel tényleges válásuk előtt elhagyta.

Zsidóként a háború előszelében

Közben a szakadatlan munka és a rengeteg elfogyaszott kávé, az elfüstölt cigaretta és a különféle stimuláló szerek  felőrölték az idegeit, ennek következményeként 1939-ben két hónapot szanatóriumban töltött.

A zsidótörvények miatt ekkor már csak fedőnéven dolgozhatott.

Az „Egyedül vagyunk” nevű nyilas újság 1942-ben lényegében feljelentette, hogy zsidó létére még kávéházban írogat, és munkaszolgálatra sem hívják be. A behívó nem is késett sokat. A nagykátai katonakórházból betegen vitték el egy büntetőszázadba. 1943. január 1-jén halt meg az ukrajnai Jevdokovóban. Régóta beteg, legyengült szervezete nem bírta ki a szörnyű körülményeket, egyes források szerint halálra fagyott.

Állítólag még halála előtt is bajtársait szórakoztatta emlékezetből idézett regényrészleteivel. Mindössze harmincnyolc éves volt…

Gazdag irodalmi termés

Rejtőnek mintegy 120 jelenete maradt fenn. Bár darabjait játszották, regényei sikeresek voltak, volt olyan hónap, amikor 2.000 pengőt keresett, bohém életmódja és kártyaszenvedélye miatt mégsem volt soha pénze. Szoros barátság fűzte Karinthy Frigyeshez, aki a rá jellemző ötletes módon tette egyik napról a másikra ismertté nevét.

Rejtő igazi zsenialitása regényeiben mutatkozik meg igazán, megújította az úgynevezett ponyvairodalmat.

Egy "tízfilléres" regénnyel akár két nap alatt végzett, majd a Nova kiadó pengősregényeit írta. Egy szerződésben kéthetente egy 120 oldalas regény megírását vállalta, amit teljesített is, noha aprólékosan, a szövegen sokat javítva dolgozott. A Nova elvileg külföldi irodalmat adott ki, innen ered a P. Howard írói álnév is!

A ponyvairodalom megújítója

Regényei afféle átmenetek a kalandregény és annak paródiája között. Annyi azonban bizonyos, hogy a légiós és matrózregényeket művészetté nemesítette. Hősei csetlő-botló kisemberek, akiknek végül igazságot szolgáltat a sors, a történetek fordulatosak, a jellemek alig árnyaltak.

Egyéni humorát a pesti vagánynyelv, a szleng, az aszfalthumor és leleményes szójátékok jellemzik.

Jellegzetes mondatai, csattanói ma is közszájon forognak, regényein nemzedékek nőttek fel. Legnépszerűbb könyvei: A csontbrigád, Az elveszett cirkáló, A szőke ciklon, A láthatatlan légió, A 14 karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben és Piszkos Fred, a kapitány.

Kijelenthetjük, hogy Rejtő Jenő az egyetlen ponyvaíró, akit az irodalomtörténet is értékel.

Igaz, csak utólag, saját korában alig említették, bár az olvasók egymás kezéből kapkodták ki köteteit. A második világháború után a hivatalos kultúrpolitika sokáig nem vett tudomást róla, könyvei csak 1960 után jelenhettek meg, azóta viszont nem csökken népszerűségük. Regényei angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, német, olasz, örmény, román és szlovák nyelven is megjelentek. Műveiből több film is készült.  A fehér foltból Zsurzs Éva rendezte a Férjhez menni tilos címűt, a Vesztegzárból Palásthy György a Meztelen diplomatát, Somló Tamás 1970-ben forgatta A halhatatlan légiós - akit csak Péhovardnak hívtak című filmet, 1996-ban készült el A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében.
Kitűnő érzéke volt meglátni a szörnyű világban a jelenségek fonákját, megmutatni az emberellenesben a nevetségest, és e nevetségessé tétellel leleplezni oly sok silányságot - írta róla Hegedűs Géza.

Rejtőt lehet szeretni vagy nem szeretni, egy dolog azonban biztos: a magyar irodalom egyik legolvasottabb írója.

Olvasottságához képest mérhetetlenül elhanyagolta az irodalomtudomány, a halála óta eltelt nyolcvan év alatt alig született komolyan vehető szakmunka írásművészetéről. Ezen  állapoton változtatott Thuróczy Gergely A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére című kötete. A Petőfi Irodalmi Múzeum tárta fel alaposan Rejtő „szabálytalan”, rendhagyó alakjának életrajzát, tragikus sorsát, munkásságát. Generációról generációra újabb olvasói lettek, Rejtőt soha nem felejtették el, s egy írónak talán ez a legnagyobb dicséret és elismerés, ha úgy tetszik, a halhatatlanság.

Az nevet utoljára, aki először üt!

S ha már halhatatlanság, akkor végezetül közreadunk néhány hamisítatlan Rejtő-idézetet:

•    Tévedni emberi dolog, de kínos.
•    A közügy mindenkinek kedvenc magánügye.
•    Embernek lenni nagy betegség. És gyógyíthatatlan is.
•    Kerüld a részeg embert, hogy téged se molesztáljanak hasonló állapotban.
•    Tévedni emberi dolog, de azért velem is előfordulhat.
•    Vasárnap ne lopj, ne verj meg senkit, mert hat nap mindenre elegendő.
•    Hiába titkolod múltadat: a nő előbb-utóbb rájön, és te röpülsz, mint egy hattyú.
•    Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják.
•    A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, akkor az sem baj, ha nincs semmi értelme.
•    Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.
•    Az embert saját jól felfogott érdekében úgy teremtették, hogy ne lásson a jövőbe.
•    Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.
•    Az asszony szíve éppolyan, mint a tenger: nyugodtan, simán dobog, de senki sem lát a mélyére, és ha igen, úgy annak jaj.
•    Akik a legnagyobb mesterektől tanulnak bölcsen gondolkozni, azoknak általában a legritkább esetben jut az eszükbe olyasvalami, aminek hasznát vehetik.
•    Az nevet utoljára, aki először üt!

Források: Petőfi irodalmi Múzeum. fidelio.hu