Török Péter 1940. október 8-án született Szombathelyen. 1966-ban kezdte labdarúgó-pályafutását a Haladás VSE-nél, 1968–1972 között az ifjúsági csapat edzője volt, majd 1972–1978 között pályaedzőként dolgozott. 1978–1981-ig a Haladás VSE ügyvezető elnökeként, majd 1981 és 1985 között  vezetőedzőként szolgálta szeretett klubját. Edzőként a Halival legjobb eredménye egy hetedik helyezés volt, ami az akkori mezőnyben szép teljesítménynek számított. 1983-ban a Haladással – magyar olimpiai válogatott néven – megnyerték az Indiában megrendezett rangos Nehru Kupát. 
1986-ban a szombathelyi kötődésű Komora Imre mellett a magyar válogatott másodedzője lett, 1987-ben elvállalta a Dunaújvárosi Kohász vezetőedzői pozícióját. Az 1987 és 1989 közötti időszakban a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkári feladatait látta el. Ez követően külföldön dolgozott. 1989-től 1991-ig Görögországban az Olympiakosz Pireusz másodedzője volt Komora Imre mellett. Nagy siker volt, amikor irányításukkal a csapat megnyerte a Görög Kupát. Az 1991/92-es bajnoki évre hazatért, újra a Haladásnál volt vezetőedző. Ő volt az, aki egy edzőmérkőzésen először állította be a kapuba Király Gábort. Ezután ismét vándorbotot fogott, és két évig a norvégiai Myre városában irányította az ottani csapat szakmai munkáját. Hazatérte után az 1995/96-os idényben a Budapest Honvédnál volt vezetőedző. A kispesti gárdával elhódították a Magyar Kupát. Ezután 1997–1999-ig a Haladás klubigazgatója, szakmai igazgatója, 1999–2000-ig a Honvéd szakmai igazgatója, ügyvezetője volt.  Egy ideig még az MLSZ megyei instruktoraként is segítette kedvenc sportágát. A labdarúgástól való visszavonulása után is tisztelt és megbecsült alakja maradt a vasi megyeszékhely futballjának.
Halálával nemcsak a Haladás VSE családja, hanem Vas vármegye és Magyarország sportja is szegényebb lett. Temetéséről később intézkednek.