A mérkőzés eleje nem feltétlenül a szépségdíjas percekről marad emlékezetes, mivel egyik csapat sem találta a ritmust támadásban. Jobbára csak kézilabdára emlékeztető tapogatózás uralkodott a pályán. Valószínűleg a mérkőzésre szép számban kilátogató nézők is így lehettek ezzel, többségük előbb vállalta volna magára a Kennedy-gyilkosságot, semmint, hogy ezeket a perceket még egyszer átélje. A kezdeti megilletődöttségből a Szekszárd kovácsolt előnyt, a megnyitott fal előtt gyorsan iparkodó vendégek lassan, de biztosan a kezükbe vették a dolgok irányítását. A hazai mélyrepülés csak negyedórát követően látszott megállni, addig azonban Kaveczki Edina főszereplésével a fekete gólyák már négy-öt góllal eltávolodtak. A szekszárdi házi góllövőlista harmadik helyén tanyát verő játékos rendre jókor volt jó helyen - vagy ha úgy tetszik a Haladás játékosok voltak sok esetben rosszkor rossz helyen -, de szinte tarthatatlannak bizonyult a találkozó ezen periódusában. Kovács László a gyülekező fellegeket egy vakmerő döntéssel kívánta eloszlatni: némiképp szokatlan módon támadásban átállt hét a hat elleni játékra. A támadásban lemenő kapus helyett érkező plusz játékossal a Haladás ostromai új erőre kaptak, emberfölényben folyamatosan mattolták a szekszárdi védelmet. A vendégeket alaposan meglepte a döntés, mert az addig felépített játékukba folyton belehibáztak, kisiskolás módon elszórták a labdákat. A Haladás kapott a lehetőségen, és visszatornázta magát a Mariana-árok mélységéből, hogy aztán a félidő záróakkordjára a vezetést is megszerezze. (18-17) A második játékrészben megemberelte magát a minden bizonnyal frissebb Szekszárd, a felfokozott tempóra a zöld-fehérek részről már nem volt frappáns válasz. Ami hazai szempontból sokkoló perceket jelentett, a vendégeknek igazi paradicsomot: Grénus Gréta és Tauker Erika is alaposan megszórta magát. Zongorázni lehetett a különbséget, az öltözőben ragadt Haladáson szabályszerűen átgázoltak a fekete gólyák. A hazai részről Kaposvári Anita megmozdulásaiban rejlett némi kalória, hetek óta az együttes legjobbjának számító játékos minden mozdulata maga volt az életveszély. Egy játékos azonban kevés, így a találkozó véghajrája már csekély izgalmat tartogatott. Kovács László mindent megpróbált, ám a kevés variációs lehetősége folytán az egész csapatot nem cserélhette le, így a lényegi kérdések eldőltek az utolsó tíz percre. Az összecsapás hátralevő részében a zöld-fehérek ráncba szedték magukat, egy kicsit feljavult a játék, de a késői hajrá már nem volt elég az üdvösséghez. A vége 37:31 arányú vereség lett.
A mérkőzés jegyzőkönyve:
Szombathelyi Haladás- Szekszárdi FGKC 31:37 (18:17).
Répcelak, 250 néző, vezette: Bőhm, Tóth
Szombathely: Dudora - Hrabovszky 3, Szabó J. 8, Kaposvári 10, Halmos 2, Gerencsér 3, Sebestyén 4. Csere: Márkus (kapus), Császár, Kiss, Baranyai 1. Edző: Kovács László.
