Érem után, érem előtt(?) - Egy szombathelyi világbajnok élménybeszámolója

PCS • 2016. október 21., péntek •
Kajáry Tibor rövid ünneplés után már a magyar bajnoki aranyért dolgozik.
Érem után, érem előtt(?) - Egy szombathelyi világbajnok élménybeszámolója

Kalandos útja volt a szombathelyi súlyemelőnek, akivel néhány hete készítettünk interjút. Most felkértük a 36 éves sportolót, hogy mesélje el, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a németországi világbajnokságon.

Már az utazás érdekes volt, hiszen először Budapesten kellett aludnom egy éjszakát, hogy a másnap hajnalban induló gépet elérjem - mesélte Kajáry Tibor. Délelőtt szállt le a gép a stuttgarti repülőtéren. A java persze még hátra volt, hiszen először egy fél órás metrózás, majd közel egy órás vonatozás várt rám. Szóval a létező összes közlekedési eszközt kipróbálhattam alig 12 óra alatt.

Milyen volt Heimsheim?
Először sokat nem láttam belőle, hiszen az utazástól eléggé elfáradtam. Persze volt más problémám is.

Pontosítod?
Mivel nem beszélek angolul és németül, a kommunikáció eleinte nehézkes volt. Szerencsére nagyon segítőkészek voltak a szervezők, így probléma nélkül elfoglalhattam a szálláshelyem, illetve megtekinthettem a verseny helyszínét. Pénteken jutott idő a városnézésre is és elmondhatom, hogy nagyon szép város Heimsheim, illetve kedves emberek lakják.

Szombaton aztán elérkezett a nap, amelyre 18 hetet készültél.
Kezdődött a mérlegeléssel és szerencsémre majdnem az én súlyom volt a legkisebb. Ez a végelszámolásnál jól szokott jönni a súlyemelésben. Aztán jött a megmérettetés. 136 kilogrammal nyitottam és hatosával pakoltattam rá a súlyokat. Nagy örömömre a 148 is ment, pedig 12 éve nem löktem ekkorát.

A szó szoros értelmében egyedül voltál? Nem számíthattál senkire, csak saját magadra?
Dehogy, a barátaim nélkül biztosan nem ment volna. Ők pénteken késő este indultak útnak, hogy reggelre odaérjenek. Én akkor keltem fel, mire megérkeztek Heimsheimbe. Szerencsém van, hogy ilyen jó barátaim vannak, remek hangulatot varázsoltak.

Mire emlékszel a legszívesebben a világbajnokság kapcsán?
Amikor a tiszteletemre eljátszották a Himnuszt. Egyszerre volt hihetetlen és felemelő érzés. Egyébként most hallottam először ilyen formában a Himnuszunkat.

Az éremátadás után nagy bulit csaptatok?
Nem igazán. Szolid ünneplés volt, mert az éjjel visszautaztunk Szombathelyre. Ezért vasárnap egy rövid pihenőt engedélyeztem magamnak, mert nincs megállás. A VB-címtől jött meg az étvágy és hétfő óta már a magyar bajnokságra készülök. Reményeim szerint szombaton növelhetem érmeim számát.

Pillanatkép Vaspöri Gáborral

közösség

további frisss

lap tetejére