„Az elengedés művészete az élet iskolájában egy hatalmas lecke”

K.G. • 2015. október 09., péntek •
Sokunkban felmerül a kérdés, hogy merre induljunk, ha változni szeretnénk. Mire van szükség? Az első dolog nem más, mint az elengedés! Seprenyi Fanni, spirituális trénerrel beszélgettünk.
„Az elengedés művészete az élet iskolájában egy hatalmas lecke”

A múlt azért múlt, mert nem abban élünk már, lezárult. A múltunk egyszer már megtörtént velünk, az emlékeket kell tárolni magunkban, a jó érzéseket. Ez a jelenünket megszépítheti. Viszont: ha fájdalom vagy tragédia ért minket, esetleg többször követtük el ugyanazt a hibát, azt mindenképpen el kell engedni. Nem szabad például ragaszkodni egy múltbeli szerelemhez vagy házassághoz. Amíg arra fókuszálunk, arra fordítjuk az időt, az energiát, addig a dolgokat folyamatosan életben tartjuk. Nem baj, ha a jókat éltetjük, mert ezeket visszük magunkkal az úton, ezek is építenek minket. De azt, ami lehúz, többé már nem tud magasabbra emelni, szolgálni, el kell engednünk. Ez kihatással van a jövőnkre is.

Ha kellően szeretjük és tiszteljük magunkat, megvan bennünk az a motiváció, akarat és vágy, hogy boldogok legyünk, akkor képesek vagyunk elengedni, de ehhez tisztában kell lennünk a saját értékeinkkel. Saját magunk többet ér annál, amit a múltbeli dolog, személy jelentett/jelent. Nem kell azon bánkódni, hogy mi lett volna, ha... Ahhoz, hogy elengedjünk, meg kell értenünk, hogy mi miért történt az életünkben, igaz ezt idővel érjük el. Mérlegelni kell, hogy meddig volt szép. De hiába, tovább már nem tudott működni. Ha szerelemről van szó, akkor pedig főleg el kell engedni a másikat. Ha igazán szeretjük, akkor megtesszük, hagyjuk, hogy szabadon szárnyaljon. Néma ábránd lehet, hogy egyszer majd visszatér, ha vissza kell térnie. De azt kell megérteni, hogyha működne a dolog, akkor nem lenne szükség az elengedésre.

Ha megvolt az elengedés, letettük a terhet, elindulhatunk az úton. Akkor jöhetnek az új dolgok az életünkbe, hogyha megválunk a nyomasztó régiektől. Meg kell gyászolni ezeket a történéseket, emlékeket, kapcsolatokat, nem szabad egyből beleugrani az újba. Ha elengedünk, akkor erősek vagyunk és szeretjük önmagunkat.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy mi magunk, az életünk egy csoda. Ezen a világon nincs még egy olyan ember, mint Én. Akinek olyan lelkivilága, arca, mimikája, testfelépítése, gesztusai, hangja, kisugárzása, szenvedélye, aurája van, mint Nekem. Ha felismerjük azt, hogy egyediek vagyunk, már pedig mindenki az, és tisztában vagyunk a belső szépségünkkel, akkor egészséges önbecsüléssel, önbizalommal, öntisztelettel rendelkezünk. Nem szabad megengedni azt, hogy mások véleménye bármilyen formában is befolyásoljon minket. Ehhez jön az irigység, ami ma népbetegség Magyarországon. Ha vannak irigyeink, az nagyon jó, valamit jól csinálunk. A negatív reklám is reklám.

Emellett tisztában kell lennünk önmagunkkal, őszintének kell lenni, tudni kell tükörbe nézni. Az ember a hibáival együtt lesz tökéletes az ő saját világában. Ha megtanuljuk szeretni magunkat, megtanulnak szeretni minket mások is. Azok az emberek, akik ezt nem tudják értékelni, leperegnek majd. Aki szereti magát, az sikeres ember. A sikeres embereknek azonban kevés igaz barátjuk van. Őket mindig támadják. Ha kritizálnak minket, akkor sosem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem az, hogy ki mondja. Akarunk-e olyanok lenni, mint az az ember, aki éppen pálcát tör felettünk anélkül, hogy végigjárta volna az utunkat. Aki szereti magát, békés, nem bánt másokat. Elfogad és szeret, nem ítélkezik.

Meg kell tanulni azt is, hogy a boldogságunk kulcsát nem más zsebébe kell rakni, nem személyekhez kell kötni, nem szabad társfüggőnek lenni. A saját magunkba vetett hitből kell meríteni. Ezért van az például, hogy nem két fél ember alkot egy egészet egy párkapcsolatban, hanem két egésznek kell lennie ahhoz, hogy működjön. De szükség van arra, hogy egyedül is jól legyünk magunkkal. Ha olyan párt találunk, aki nem húz le, hanem szintén szereti, tiszteli magát, akkor működhet igazán a kapcsolat. Motiválhatjuk egymást, így mehetünk előre azon a bizonyos úton.

Meg kell ismerni magunkat ahhoz, hogy tudjuk a határainkat. Mindenért tenni kell, amit szeretnénk, és ott lesz. Eldönthetjük, hogy a győztesekhez vagy a vesztesekhez akarunk tartozni. Ahhoz, hogy elkezdhessük magunkat megismerni, megszeretni a következő lépés: fogni egy papírt, majd leírni, hogy miért lehetünk hálásak az életünkben. Nem szabad áldozatként tekinteni magunkra, hanem úgy kell hozzáállni, hogy az élet velünk jó fej. Nyertesek vagyunk. Minden napot úgy kell kezdeni, hogy: valami jó fog történni. A gondolatoknak pedig hatalmas ereje van. Ezzel biztonságot is építhetünk magunk köré. Fontos tudni és elfogadni, hogy minden élvezetért szenvedni kell. A jót ötször, a rosszat háromszor kapjuk meg az élettől.

Kemény munka önmagunk elfogadása, szeretete, nem egyik pillanatról a másikra történik. De el kell indulni az úton... Kell, kell, kell!

(Három film ahhoz, hogy mindenki észbe kapjon és megértse, hogy most, ebben a pillanatban máris változtathat: A békés harcos útja, A mennyei prófécia, A titok.)

frisss

közösség

további frisss

lap tetejére