Honnan az a csuklómozdulat? Örökölte…
Minden különösebb bevezető helyett nézzük meg a zágrábi férfi vízilabda-Európa-bajnokság Magyarország–Olaszország-csoportmérkőzésének utolsó pillanatait! 3,2 másodperc volt már csak hátra, 9–5-re vezettünk, de 10–5 kellett volna ahhoz, hogy megszerezzük a csoportelsőséget, és ezzel a negyeddöntő előtt az extra pihenőnapokat - írja az Index.
Nagy Ádám kapta a labdát az olasz kaputól legalább 8 méterre, majd egyszer csak elhagyta a kezét a labda. Nem lőtte el, nem veselkedett neki, egyszerűen kiröppent a labda a jobb tenyeréből, mintha önálló életet élne, majd légi útja végén a bal kapufa belső éléről a hálóba vágódott.
10–5. Megnyertük a csoportot, jöhetett a negyeddöntő!
Amikor megkérdeztük, honnan ez a csuklómozdulat, hogy látszólag minden különösebb előkészület nélkül suvasztja a labdát nyolc méterről valamelyik sarokba úgy, hogy a kapus elfelejti felemelni a kezét, csak elmosolyodott:
Örököltem…
Ilyenkor jut eszünkbe Petőváry Zsolt, a Vigvári fivérek nevelőedzőjének ámuldozása:
Nagy Ádám? Hihetetlen! Olyan lóbája és lövése van, hogy csak tátom a számat.
A világ legjobb kapusát is megőrjítette
Hát igen, Zágrábban Marko Bijac, a világ legjobb kapusa, a horvátok hálóőre is csak tátotta a száját, amikor ütemtelen lövéssel bevette a kapuját. Egyszer. Kétszer. Háromszor.
„Szeretem az ilyen lövéseket, amikor a kapus nem számít rá, mert nincs nagy, feltűnő mozdulat, csak úgy, minden előzetes bejelentés nélkül elindul a labda. Mondhatni ez a specialitásom” – mondja Nagy Ádám még kissé rekedtes hangon, hiszen a zágrábi vírus nyomait napokkal a torna után is érezte. A 25 éves fiatalember nem is játszott szerdán a Komjádi sportuszodában a franciák ellen 14–10-re megnyert felkészülési mérkőzésen. Ennek ellenére biztosnak tűnik a helye a dohai csapatban.
„Zágráb örökre felejthetetlen marad, nemcsak nekem, hanem szerintem a többieknek is, mindazoknak, akik ott voltunk ezen a különös Európa-bajnokságon. Az olimpiai kvóta már a zsebben volt a tavalyi vb-arannyal, így aztán Varga Zsolt szövetségi kapitány lehetőséget adott a junior vb-győztes fiataloknak. És így is bejutottunk a legjobb négy közé. Amit a horvát fővárosba kiruccanó magyar szurkolók műveltek, az minden képzeletet felülmúlt. Megható volt a biztatásuk, a szeretetük, amit a horvátok elleni elődöntős mérkőzésen is éreztünk, hallottunk, hiába voltak tízszer annyian a helyi drukkerek. Sokukkal beszéltünk, azt mondták, nekik ez az élményt felért azzal, mintha megnyertük volna az Eb-t” – érzékenyül el Ádám.
Nagy Ádám pólós karrierje, mint oly sok kortársáé, Újpesten kezdődött. És Benedek Tibor volt az, aki a tizenhét éves Ádámot 2015. július 3-án a felnőtt válogatottban is bedobta a mély vízbe Tatabányán, a szlovákok ellen.
Miskolcon jött meg az önbizalma
„Ekkor már elhívott az OSC, kaptam egy jó ajánlatot a Kondorosi útról. Nem sokat haboztam, végtére is egy bajnoki döntős csapat hívott, s a legjobbakkal, válogatott sztárokkal edzhettem együtt Vincze Balázs keze alatt. De sajnos keveset játszottam, közbeszólt egy vállműtét, és 2017-ben, 19 évesen elmentem Miskolcra önbizalmat szerezni” – folytatta.
Miskolcon játéklehetőségben nem volt hiány, Ádám a középmezőny elején tanyázó együttes vezéregyénisége volt.
Imádtam Miskolcot és a csapatot, nekünk ott minden meccs rangadó volt. Az alattunk álló együttesek kivétel nélkül minket akartak megverni, a dobogósokat pedig mi akartuk legyőzni. Néha sikerült is.
Nagy Ádám nagyon sokat fejlődött a borsodi városban, és az sem mellékes, hogy megtanulta, milyen az, amikor felelősség nyomja az ember vállát. Hiszen ott nem kiegészítő ember volt, hanem kulcsjátékos.
Märcz Tamásnál is bekerült a válogatottba, és 2018-ban szerepet kapott a világkupagyőztes nemzeti együttesben. Amikor 2020-ban hívta a Szolnoki Dózsa, igent mondott a szakmai előrelépést jelentő invitálásra.
Két évet játszottam Szolnokon, az elsőben bajnokságot nyertünk. Ott is remek edzőm volt a riói olimpiai bajnok, Zsivko Gocics személyében. Remekül éreztem magam a Tisza partján, bár volt egy kis honvágyam, mert tősgyökeres pesti srác vagyok, sokáig a XVI. kerületben, majd Újpesten éltem.
Lelki sebek: Budapest és Tokió
Ádám életében nehezen gyógyuló seb, hogy bár bekerült a 2020-as budapesti Európa-bajnokságon szereplő magyar válogatott keretbe, az utolsó pillanatban mégsem lett tagja az Eb-re nevezett csapatnak.
Ez a mellőzés még ma is fáj, amikor eszembe jut – mondta, és ezúttal nem csak a vírustól lett fátyolos a hangja.
A szinte töretlen karrier következő lépcsőfoka, ahonnan idehaza már aligha van feljebb, a 2022-es átigazolás volt az FTC-Telekom bajnokcsapatába.
„Hívott a Fradi, és én mentem, minden szempontból csábító ajánlatot kaptam. Kényelmes az életem, itt lakom a népligeti Fradi-pálya mellett, csak át kell sétálnom otthonról az uszodába. Kellemes a zöldövezeti környezet, ez sem mellékes.”
Itt a Népligetben olyan edző kezei közé került, aki nemcsak a klubban, hanem a válogatottban is a mestere.
„Lenyűgöző az a fanatizmus, ami Zsoltból árad. Hihetetlen mélyről jön nála a vízilabda szeretete, ezt nem is lehet utánozni. Nagyon felkészült edző, és a fanatizmusa átsugárzik ránk, játékosokra. Nem túlzás, tűzbe mennénk érte. Egy-egy mondattal, jó szóval, vagy éppen egy jó tempóban bejátszott videóval óriási hatást tud gyakorolni ránk.”
Zágrábban a kieséses szakaszban ment ám a fanatizálás! De olyan szinten, hogy a végén már nem is volt szükség az edzői lelkesítésre. Ádámék, ahogy fogalmazott, maguktól is „belehaltak” a vízbe.
Jól éreztem magam ebben a csikócsapatban a vezéregyéniség szerepében, hiszen a magam 25 évével én már rutinosnak számítottam a 18-20 éves junior világbajnokok között.
Persze ahhoz, hogy a kieséses szakaszig, illetve a csoportelsőségig eljussanak, nagyon nagy szükség volt arra a bizonyos utolsó gólra az olaszok ellen, amivel kialakult az éppen szükséges ötgólos különbség.
„Hogy honnan van a hidegvérem? Örököltem. Az olaszok elleni meccs előtt, meg alatta is, végig az volt a fejemben, bárcsak én lőjem a sorsdöntő gólt. Bár azt hittem, büntető lesz, de így sem baj, hogy a mezőnyből lőttem azt a kapufás gólt. Benne volt a levegőben, hogy az utolsó pillanatban dől e a sorsunk, ráadásul az én kezemből, és úgy is lett. Az ütemtelen lövéseket valahogy nem szeretik a kapusok...”
Nyerni mennek Párizsba
Nagy Ádám a fukuokai vb-aranyérmet tartja pályafutása eddigi csúcsának, mondhatni magától értetődően.
Fukuokában nem volt annyira látványos szerepem, mint a zágrábi Eb-n, ott inkább hátul dolgoztam, igyekeztem a csapat hasznára válni a védő szerepkörében. Nincs ezzel probléma, annyi klasszis játszik a magyar válogatottban, hogy ott a vízhordó szerep is megtiszteltetés.
Mint mondta, erről is szól a magyar vízilabda. Ott kell helyt állni, ahol a csapatérdek megkívánja.
„A Fradiban általában a rosszkéz-oldalon játszom, a válogatottban Zágrábban inkább középen voltam. Nekem mindegy, csak legyek ott a medencében” – fogalmazott.
A szövetségi kapitány szombaton hirdeti ki a dohai világbajnokságra utazó keretet, a rangos vizes eseményre jövő pénteken utazik el a csapat. Addig már csak egy hét van.
Gyorsan elrepül az idő, már nagyon ott lennék. Addig is itthon edzünk. Persze a világbajnokság csak egy közbülső lépcsőfok, a cél a párizsi olimpia.
Ádámnak az első.
Sajnos... Úgy érzem, hogy 2021-ben, Tokióban ott kellett volna lennem, de a szövetségi kapitány másképp döntött. Ezt is nehezen hevertem ki, ahogy a kimaradást a 2020-es budapesti Eb keretéből is.
Varga Zsolt válogatottjában azonban biztosnak tűnik a helye. Az viszont abszolút meglepte, hogy Zágrábban bekerült a torna válogatottjába. Meglepte, de nagyon örült neki. Most viszont már minden a párizsi olimpiáról szól.
Nyerni megyünk ki Párizsba, és elhiszem, hogy meg is nyerjük az olimpiát. Jó kis csapatot alkotunk.
Nagy Ádám nem áll hadilábon az önbizalommal, de egy magyar vízilabdázótól ez teljesen helyes és elfogadható.
(Borítókép: Nagy Ádám és az olasz Alessandro Velotto a férfi vízilabda Európa-bajnokság Magyarország - Olaszország bronzmérkőzésén a zágrábi Mladost uszodában 2024. január 16-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)
Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
Forrás: index.hu
