A szankciók nem működnek: alig van olyan áru, amelyhez Oroszország ne jutna hozzá

index.hu • 2023. augusztus 09., szerda •
Oroszország a világtörténelem eddigi legjobban szankcionált országa: a Castellum.ai számításai szerint orosz vállalatok, gazdasági szektorok és különböző személyek, közszereplők és politikusok ellen több mint 13 500 szankciós korlátozást hoztak csak az elmúlt másfél évben, a háború kirobbanása óta. De vajon működik-e ez a nemzetközi izoláció, és milyen eredményei vannak? A Versztka orosz független oknyomozó csapata szerint a szankciók egyáltalán nem működnek.
A szankciók nem működnek: alig van olyan áru, amelyhez Oroszország ne jutna hozzá

Oroszország lényegében olyan, és annyi terméket tud behozni az országba, amit és amennyit csak akar - összegzi cikkében az index.hu. Moszkva ugyanúgy hozzájut a védelmi iparához nélkülözhetetlen nyugati chipekhez, processzorokhoz és gépekhez, és ebben több száz közvetítő cég segíti.

A háború kezdete óta Oroszország titkosította a statisztikai adatai jelentős részét, többek között a részletes kereskedelmi és a vámhivatali adatokat is. A „Versztka” független orosz oknyomozó portál hozzájutott a 2023. június végéig szóló zárt vámadatbázisokhoz. Ebből kiderül, hogy Oroszország mely országokon keresztül milyen eredetű termékeket hozott be: lényegében mindent, amit csak akartak.

CSAK AZ ELMÚLT FÉL ÉVBEN 502 MILLIÓ DOLLÁR ÉRTÉKBEN IMPORTÁLTAK NYUGATI CHIPEKET – FŐLEG AZOKAT, AMELYEKET OROSZ RAKÉTÁK GYÁRTÁSÁHOZ HASZNÁLNAK.

171 MILLIÓ DOLLÁRÉRT HOZTAK BE ALKATRÉSZEKET A POLGÁRI REPÜLÉSHEZ, ÉS TÖBB MILLIÓ DOLLÁROS ÉRTÉKBEN A VÉDELMI IPARBAN HASZNÁLT IPARI GÉPEKET.

Az orosz Kalibr és Kh–101 precíziós rakéták számos nyugati alkatrészt is használnak a gyártásnál. A szankciók ellenére mégis töretlenül gyártani tudják őket.

Hogyan működik a rendszer

A képlet rendkívül egyszerű: egy jellemzően nagyobb, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező, semleges országban bejegyeznek egy új céget. A Versztka szerint a cégalapító elsősorban külföldi, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet. Az új cég aztán vagy az adott ország belső piacáról vásárolja meg a szükséges árut, vagy külföldről. A Versztka által megkérdezett források szerint sokszor már rögtön a kikötőben pakolják át az árut egy Oroszországba tartó (orosz, vagy más zászló alatt jegyzett) hajóra – papíron az amerikai gépeket mondjuk Hongkongba szállították le. Megvan róla a papír, a hajó befutott a kikötőbe, az exportőr boldog. Valójában az áru megy tovább, és sokszor lehetetlen leellenőrizni az útját.

Sokszor a dolog már-már komikumba megy át – a hivatkozott esetek szerint az orosz vásárló bemegy egy kínai vállalathoz, hogy nagyobb mennyiségű drónszállítmányról tárgyaljon, ahol megmondják neki, hogy neki nem adhatják el az árut, mert orosz, és szankciós kockázata van. Nem tudna-e mást küldeni.

Így beküldi a kínai partnerét, aki gond nélkül megrendeli a termékeket.

A Versztka szerint az orosz vám statisztikai adatai azt mutatják, hogy Oroszországba lényegében bármit be lehet hozni a világ bármely országából – védelmi technológiáktól a repülőgépekben használt sugárhajtóművekig. Sokszor ennek még felára sincs, mert az áruk egy része szürkeimportként kerül be az országba.

NAIV LENNE AZT GONDOLNI, HOGY AMENNYIBEN EGY NYUGATI CÉG LÁTJA, HOGY MONDJUK ÖRMÉNYORSZÁG VAGY KAZAHSZTÁN FELÉ MEGNÉGYSZEREZŐDÖTT A FORGALMA EGYIK PILLANATRÓL A MÁSIKRA, AKKOR NEM ÉRTENÉ, HOGY ITT VALÓJÁBAN MIRŐL VAN SZÓ.

A közvetítőkön keresztül történő sémákban több száz cég vesz részt – többek között nyugati cégek is. Az erre a célra használt legnépszerűbb közvetítőországok a vámstatisztika szerint Kína és Hongkong, Törökország, Egyesült Arab Emírségek, Örményország és Kazahsztán.

Párhuzamos import és szürkeimport

Az orosz szankciók elkerülésének alapvetően két technikája van: az egyik a párhuzamos import, a másik a szürkeimport. A párhuzamos import esetében Moszkva egyszerűen kikerüli a jogtulajdonos engedélyét: például hiába vonult ki az amerikai Apple vagy a dél-koreai Samsung az orosz piacokról, és nem forgalmazza többet a termékeit Oroszországban. Orosz kereskedők figyelmen kívül hagyva a jogtulajdonos engedélyét egyszerűen beszerzik a terméket máshol és így hozzák be azt az országba.

Más a helyzet, hogyha a jogtulajdonos nem pusztán kivonult a piacról és nem forgalmazza többet a termékeit, hanem a termékek még szankciók alá is kerültek. Például hiába vonult ki a már említett Apple Oroszországból, egészen az idei év februárjáig a cég készülékei nem voltak korlátozások alatt.

Végül az Egyesült Államok betiltotta a 300 dollár összeg feletti elektronikai eszközök exportját Oroszországba.

Ekkor jön a képbe a szürkeimport. A külföldi vámpapírokra ebben az esetben más árut tüntetnek fel, mint ami valójában a rakományban van, vagy a másik megoldás, hogy az értékét csökkentik le. Ebben az esetben a termékeket ott vásárolják fel a közvetítőcégek, ahol a legalacsonyabb áron lehet kapni – a már említett iPhone-okat például Thaiföldön. Végül az a paradox helyzet alakul ki, hogy

ugyanúgy elérhetőek Oroszországban a boltok polcain a legújabb iPhone vagy Samsung készülékek.

Ráadásul a szürkeimportnak köszönhetően egy év alatt ezek csak átlagban 3 százalékot drágultak, és olcsóbbak, mint számos európai országban. A vámhivatal statisztikái alapján 389 millió dollár értékben érkeztek iPhone-ok Oroszországba fél év alatt, és ebben nincsenek benne azok a termékek, amelyeket esetleg más néven tüntettek fel.

Az eredmény

A Versztka által közölt statisztika alapján Oroszország több száz millió dollár értékben fért hozzá nyugati chipekhez – többek között az amerikai Analog Devices Inc., Xilinx, Microchip Technology, Texas Instruments és a német Infineon gyártóktól. Intel chipekből az év eleje óta 169 millió dollár értékben, az AMD chipjeiből 35 millió dollárért importáltak. A háború előtt az amerikai Dell vállalat volt a legnagyobb szerverbeszállító Oroszországban. A cég az orosz agressziót követően kivonult az országból, a közvetlen eladásokat leállították. Mégis,

főleg kínai, török, thaiföldi és indiai közvetítőkön keresztül 88 millió dollár értékben érkeztek Dell eszközök az országba 2023 januárja óta. 

Miközben az amerikai chipek egy jó része orosz fegyverekbe és precíziós rakétákba kerül bele, az orosz védelmi ipar más nyugati eszközökhöz is hozzájut. A Versztka szerint egy bizonyos „Unimatik” nevű vállalat marógépeket vásárolt az olasz O.M.V. Officine vállalattól. Csak hogy az „Unimatik” a 9. számú gyárnak a beszállítója, amely tankágyúkat gyárt.

Mindezek mellett már-már apróságnak tűnhet, hogy a „Pointer” nevű cég 9 millió dollár értékben hozott be idén 52 ezer amerikai, japán és kínai optikai irányzékokat Oroszországba.

A Versztka által statisztikai adatok alapján vizsgált másik orosz szektor a polgári repülés volt. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) tavaly év végén vörös kategóriába helyezte az orosz polgári repülést a potenciális biztonsági problémák miatt. Az orosz repülőgéppark túlnyomórészt amerikai és európai Boeing és Airbus lízingelt gépekből áll, amelyeket az orosz repülőtársaságok nem adtak vissza a szankciókat követően. A gépek maradtak, de nyugati alkatrészek már nem jöttek hozzájuk, és egy darabig nagyon úgy tűnt, hogy egyrészt a biztonság kárára, másrészt pedig más gépek kannibalizálása által juthattak csak hozzá az oroszok a szükséges alkatrészekhez.

A statisztikák alapján azonban úgy tűnik, hogy ezt a problémát nagyrészt megoldották. A Versztka szerint a négy legnagyobb orosz repülőtársaság – Aeroflot, S7, Pobeda és Rosszija – 47, 35, 13, illetve 15 millió dollár értékben hoztak be alkatrészeket az idei évben.

Lényegében az összes alkatrész nyugati gyártmányú volt.

A S7 egyik leánycége idén még egy egész, francia–amerikai gyártmányú sugárhajtóművet is behozott, amelyet az Airbus A319-A320-A321 repülőkben használnak. 

Mit lehet tenni?

Univerzális megoldás Oroszország szankciómegkerülésére egyelőre nincs, és úgy tűnik, hogy az üzleti érdekek megtalálják a kiskapukat. Amíg ezt viszonylag kockázatmentesen megtehetik, a nyugati cégek is szemet hunynak a közvetítőkön keresztül történő értékesítésre, hiszen ez a bevételeiket növeli. Ha hivatalosan nem tudnak a problémáról, a probléma nem is létezik. A megoldás a kiskapuk bezárása, a szürkeimport feletti szigorúbb kontroll, és másodlagos szankciók alkalmazása lenne, de erre aligha van lehetőség a globális gazdasági viszonyok és üzleti érdekeltségek között.

közösség

további frisss

lap tetejére