Januárban keltett először feltűnést a Draper nevű cég azzal, hogy élő szitakötőkre akartak olyan napelemes "hátizsákot" applikálni, amivel később irányítani tudják a rovart anélkül, hogy például a szárnymozgatása elektromos áramot használna. Ez a DragonflEye projekt, aminek az első sikeres repüléséről nemrég töltött fel egy videót a kutató-fejlesztő cég. Az elképzelés elég bizarr, de az eredmény mégis elképesztő. Az optogenetikára bazírozó kísérlet során a szitakötők anatómiájának néhány részébe fényérzékeny anyagokat ültettek be, amelyek egy bizonyos hullámhosszon fényt hoznak létre és reagálnak.
Vagyis, a DragonflEye-jal létrejött a praktikus gyakorlati megvalósítása. Mivel egy ilyen apró repülő szerkezet kézi vezérlése sok hibafaktort hordoz, ezért sokkal célszerűbbnek tűnt, hogy előre programozott útvonalak és tevékenységi területek kapjanak helyet a rendszerben. Az optikai stimuláció felel a repülési magatartások kiváltásáért, így lehetséges lesz az autonóm repülésirányítás a rovaroknál.
