Nehéz elképzelni, pedig igaz, hogy a Stonhenge nem is olyan régen, pontosan száz évvel ezelőtt még magántulajdonban volt. Egy bizonyos Antrobus család büszkélkedhetett a mára a világörökség részét képező területtel, de a Nagy Háború után csupán egyetlen férfi örökös maradt, aki úgy döntött elárverezi a birtokot.
A licitre 1915. szeptember 15-én került sor Salisbury-ben. Az ajánlattevők közül a 15-ös sorszámmal rendelkező, Sir Cecil Chubb baronet mondta be a legmagasabb összeget, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tervezte a 30 hektáros birtok megvételét. De közbejött a „cherse la femme” örök érvényű mondás, és eszébe jutott felesége, Mary Bella Alice Finch. Aki biztosan örülne egy ilyen érdekes területnek – gondolta Sir Chubb, de tévedett.
A feleségnek olyannyira nem nyerte el tetszését
az egyébként jelen értéken 392 ezer font, azaz 164 millió forintos ajándék, hogy végül csupán három évvel később, 1918-ban a csalódott férj az országának ajándékozta.
Sir Cecil Chubb
Előrelátónak bizonyult az angol nemes úr, ugyanis különféle kikötéseket azért beleíratott az újabb ajándékozási papírokba. Így például, hogy a helyieknek ingyenes kell maradjon a látványosság megtekintése, de a turisták is maximum egy schillinget, mai áron 5 fontot fizethetnek érte. Rendelkezett a folyamatos karbantartási kötelezettségről is.
Érdekes lenne tudni, mit szólna Sir Chubb, ha a legutóbbi hivatalos értékbecslés alapján megtudná, hogy egykori ajándékának értéke 51 millió font, azaz több, mint 21 milliárd forint. Azt már fel sem merem hozni, hogy felesége hogy reagálna ugyanerre az információra….
