A Batthyány tér és a Rákóczi utca találkozásánál 1880-ban felépített zsinagóga nem csak Szombathely egyik ékköve, de az ország második legnagyobb tornyos zsinagógája is egyben. 1974-ben egy modern, közel 400 főt befogadó hangversenytermet alakítottak ki benne, ami azóta a Savaria Szimfonikus Zenekar otthonául szolgál. 

Az impozáns, stílusában a romantikából az eklektikába fonódó kor építészeti elemeit ötvöző épületettel rengeteg fényképen, képeslapon találkozhatunk, szinte valamennyi városunkban járó túrista felkeresi, és még a hétköznapokban is kifejezetten jó érzés rápillantani, hiába évtizedek óta szinte semmit nem változott.

Legutoljára a tető borítását csrélték ki, valamint újra hegesztették a hagymakupolák bádogozását. Az összesen 18 hagymakupola amúgy is a legjellegzetesebb vonása a zsinagógának, lentről nem is látszik, mennyi van belőlük összesen.

Gondoltunk egy merészet, és felkéretőztünk a tetőre, meg a toronyba is. Ezt láttuk:

A Bartók Terem mennyezete felett járunk, a padláson, a fűtés csövek és a hangversenyterem lámpáit mozgató szerkezetek között:

Innen lehet kijutni a tetőre, egészen pontosan a déli oldalra.

Ahonnan ez a kilátás fogadja az érkezőt "toronyiránt":

Ez itt a keleti oldal, a zsinagóga hátsó része, amit az utcáról szinte nem is lehet látni. A kiemelkedő, négyszög alakú tetőrészt négy darab, méreteiben közepes hagymakupola díszíti:

A tornyok árnyékában bújnak meg a legkisebb hagymakupolák:

Útban a tető teteje felé...

Ez a legmagasabb pont, ahova jutottunk:

A torony még ilyen magasból is fennséges hatással van a nézelődőre:

Ezek a betonból készült Dávid csillagok díszítik az épület peremét mindkét oldalon:

Szépen sorakoznak egymás mellett:

Elemek találkozása, csillag közelről, kicsit távolabbról, és egy hagymakupola:

Ez itt pedig már a feljárat a torony belsejébe a stúdióból:

Amikor az ember feltekint, ez a látvány fogadja... arra van a tovább, tehát:

A rózsaablakok szintjén vagyunk:

Kicsit feljebb tekintve a tornyok hat-oldali ablakiból árad be a fény:

Itt már még egy szinttel feljebb vagyunk, felmásztunk közben a vas létrán:

A torony legfelső ablakaival egy szinten:

Ahol még a fű is kinőtt....meg elszáradt:

Végállomás, tovább nincs, ez itt kérem maga a fő torony, belülről:

Itt meg néhány csapdába esett légy teteme látható:

Volt itt vakolat is valamikor:

A rózsaablak valahogy kívülről szebbnek tűnt...

Ott jártunk fent, legfent: