Természetesen el lehetne kezdeni, sőt, egyben be is fejezni ezt az írást azzal, hogy kinek a pap, kinek a papné, és kész. Ugyanis nyílván eldönthetetlen a kérdés, egyénenként más és más, ami beindítja az embert, mástól hangolódik rá a szeretkezésre, az esti és a reggeli teljesen különböző agyi, érzelmi, koncentrációs állapot abszolút egyén-függő. Mégis, vannak azért olyan különbségek, amik objektíven felmerülhetnek, és egyben meghatározó jelentőséggel bírnak.
Alapesetben – hétköznapokból kiindulva – az ember nap közben munkahelyén van, jobb esetben négykor lelép, de utána még vásárol, gyerekekkel foglalkozik, vacsorát készít, stb. és csak utána tud elkezdeni ráhangolódni párjára testileg, lelkileg. Rosszabb esetben egész nap lót-fut, stresszel, idegeskedik, telefonál, majd 7-8 körül haza- esik, éhes, ám vacsora után meg inkább egy az agyát teljesen kikapcsoló tevékenységre vágyik, például tévézésre, vagy netezésre. Esetleg kis iszogatásra a haverokkal. Hogy lesz ebből közös hancúrozás?
Ez elsősorban attól függ, milyen kapcsolatról beszélünk. Amennyiben a férfi és a nő „jár” egymással, tehát kötöttségek nélkül élik együtt életüket, valószínű, hogy még nincsenek is együtt olyan régóta. Persze ez is relatív, lehet ez a „nem annyira sok idő” is évek, csak azért mégsem évtizedek, az valószínű. Náluk még működik a kezdeti kémia, sokkal természetesebben „szánják rá magukat” a szexre, mint a házastársak, akik már úgyis összekötötték életüket, „holtodiglan-holtomiglan”, tehát „nem lehet abból baj”, ha ma épp „nincs kedvem a szexhez, biztosan megérti, majd holnap, legközelebb, stb.”
Szerencsések azok a párok, ahol a két fél libidója nagyjából hasonló szinten mozog, mert ők megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy akkor szeretkezzenek, ha kedvük tartja, ugyanis nagyjából kiegyenlítetten mindketten megkapják igényüknek megfelelő mennyiségű szexuális élményt. Tehát, nincs szerda-szombat, vagy csak szombat, vagy minden második szombat… jó , nem folytatom, bár sajnos a havi egy sem túl ritka, különösen házastársak között.
A lényeg, ha mégis összejön, hogy az ember nem teljesen „hulla” este, nem görcsöl a feje a stressztől, vagy az aktuális fronttól, még mindig ott van a másnap kérdése. Mert, ha épp egy fontos eseményre készül, akkor nyilván elsősorban ki szeretné magát pihenni. De tegyük fel, ez mind nem gátolja az érzéki együttlétet, és már csak a tusolás van hátra… Tehát, vagy így, vagy úgy, de a spontaneitást este úgy tűnik elég nehéz elérni. Azaz, akit az előre tervezés, megbeszélés kizökkent, illetve nem is tudja magát úgy ráhangolni, annak az esti szex alapesetben kevésbé tanácsos. Mert persze, nem csak a filmekben van olyan, hogy a pár egy kandalló előtt ülve vörösborral koccint, megcsókolják egymást és már dőlnek is el a puha szőnyegen, valami hasonlót a hétköznapokban is átélhetünk, de valljuk be, ez a módja a szex elkezdésének inkább csak a vágyaink szintjén marad.
Arra most nem térnék ki, mert az egy külön téma, hogy mi van, ha a libidók különböznek és az egyik fél – klasszikusan a férfi – csak várja, hogy szerda, vagy szombat legyen, illetve „a héten még nem is, és már péntek van, majd talán ma” – gondolatokkal fekszik le. Ez inkább probléma, természetesen.
A reggeli szex alapvető feltétele, hogy mindkét félnek kell, hogy legyen rá ideje, ugyanakkor ébren is kell, hogy legyen. Magyarul, el kell érni, hogy nagyjából egyidőben pihenjük ki magunkat, ébredjünk fel, és egyikünknek se kelljen korán valamilyen időpontra elsietnie. Tehát itt is vannak azért feltételek, amiknek teljesülniük kell, de úgy tűnik kevesebb a kizáró ok, mint este. Sokakat zavar, ha ébredés után közvetlenül, fogmosás nélkül csókolózniuk kell párjukkal, ezt érdemes figyelembe venni. Olyan nincs egy jó szexnél, hogy bármi elvonja figyelmünket, vagy egy zavaró tényező folyamatosan jelen legyen gondolatainkban. Ha viszont sikerül a fenti tényezőket összehangolnunk, akkor a reggeli szex lehet akár több szempontból is jobb, mint az esti, ugyanis épp teljesen kipihentek vagyunk, nincs tele a fejünk (még) a napi gondokkal, és kezdődhet is spontánabbul, hiszen már eleve az ágyban van mindkét fél. Csak át kell fordulni a másikhoz, megölelni, a többit meg megoldja testünk ösztönös reakciója.
A fent leírtak tudom, nagyon ki vannak hegyezve a hétköznapokra, és a hétvégék egész mások. A legtöbb ember alapvetően azt szeretné, hogy a szex spontánul jöjjön, a legminimálisabb kényszer érzete nélkül. És ehhez vagy gyárt magának feltételeket, vagy csak várja, hogy magától beinduljon a vágy. Tudjon a párjára figyelni előtte, legyen idő a megkívánásra, ráhangolódásra, „lazán” alakuljon ki az összegabalyodás és hasonlók. Ha innen nézzük, valóban sokkal alkalmasabbak a hétvégék, különösen az esti szexet kedvelők esetében. Reggel viszont más a helyzet, itt az esetleges időkorláton kívül nincs akkora különbség a hétköznap és a hétvége között.
És akkor még nem beszéltünk az alkalmi kapcsolatokról, de ezekben az esetekben meg pont az a lényeg, hogy teljesen mindegy, milyen napszakban vagyunk éppen, megkívánjuk a másikat és már mehet is a szex.
Akkor tehát mi a konklúzió? Amellett, hogy a kinek a pap, kinek a papné mondás írja le legtökéletesebben az esti/reggeli szex dilemmáját azt reméljük, hogy a vágy mennyisége, és sűrűsége a lehető legközelebb áll egymáshoz a pár esetében, és akkor akár este és reggel is lehet áldozni a testi szerelem oltárán.
