A nyár nem csak fesztiválokból, koncertekből és strandolásból áll, hanem bizony remek kulturális programokat is tartogat nekünk Vas megye ebben az időszakban. Ilyen az 1982-ben alakult és azóta is töretlen sikerű Kőszegi Várszínház, amelynek a gyönyörűen felújított Jurisics-vár ad otthont. A repertoár rendkívül színes: a különféle zenés estek, a tematikus show-k, a klasszikus prózai, illetve zenés színházi darabok között mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelőt. Az idei szezon önálló nagy színházi előadása A talizmán, amelyet Kelemen József rendezésében láthat a közönség.
Johann Nepomuk Nestroy 19. századi neves bécsi színész-író egyik legismertebb műve zenés komédiaként éled újjá Kőszegen, a vár falai között. A színpad letisztult, vintage stílust idéző díszletei között indul útjára a vörös haja miatt közutálatnak örvendő Tüzelő Titusz (Lábodi Ádám) kálváriája, amely már mindjárt az első jelentekben magával ragadja a nézőt, és nem engedi el egészen a végkifejletig.
Hiába az uszályos ruhák, a fűzők, a mezítlábas cselédek vagy a díszes parókák, a történet kortalansága lehetővé teszi, hogy teljes mértékig átadjuk magunkat a sztorinak. Hiszen azt mindig utálni kell, aki valamiben más, mint a többiek, ha nem is tehet róla. Ilyenkor mit tehet az ember, megpróbál beilleszkedni a társadalomba, akkor is, ha ehhez valaki más bőrébe (parókájába) kell is bújnia. Történetünk főhőse is ebben a cipőben jár, a faluban majdnem egyetlen rőt hajúként tengeti mindennapjait, munka és élelem nélkül, folyamatos célkeresztjében a csúfolóknak. Miután egy balszerencsés véletlen folytán a Márki a vízbe pottyan, ő hősiesen a segítségére siet, az úr pedig megajándékozza egy talizmánnal, ami megváltoztatja az életét. Ezek elsőre nagy szavaknak tűnnek, de amint az ifjú a fejére teszi a gyönyörű fekete parókát, minden út megnyílik előtte, és a kastély összes özvegyasszonya, a kertésznétől, a komornán keresztül a grófnőig mind a lába előtt hever. Szép is lenne így a történet, de sajna az élet nem ilyen egyszerű, főleg, ha az ember nem jó nőnek csapja a szelet. A paróka lehull, az előítéletek pedig ismét erősebbek lesznek a józanésznél. Egészen addig, amíg a kinézetnél egy fontosabb dolog, természetesen a pénz, nem kerül az előtérbe.
Már csak a sztori miatt sem nehéz napjainkra vetíteni a színdarab fő tanulságát, de minderre a remek, régiesnek tűnő, de napjaink szlengjeivel és lazaságával feldobott szöveg (Németh Virág alkotása) és a színészek játéka is nagyban rásegít. A karakterek kissé eltúlzottak (vígjátékról beszélünk, ne felejtsük), de tökéletesen ráhúzhatóak napjaink „ünnepelt” celebjeire: a nagyszájú, cseles lódító, a kissé butuska leányzó, a fitneszmániás, mindenhez értő anyuka, az elkényeztetett tinilány, a mindig fess stylist és még sorolhatnám.
A néző pedig azon kívül, hogy remekül szórakozik a humoros beszólásokon és a zenés-táncos jeleneteken, akaratlanul is elgondolkodik az alaptalan előítéleteken és a gyűlölködésen. A színdarab tehát olyan, mint maga a történet. A könnyedség parókája alá bújva mozgatja meg a közönség lelkiismeretét.
A Kőszegi Várszínház programját itt tudod böngészni.
