A július 6-i esemény a szombathelyi holokauszt-megemlékezés része volt, amely minden július első vasárnapján zajlik a megyeszékhelyen. A Bejczy utcai épülettömb árnyékában meglepően sokan, mintegy százötvenen gyűltek össze.
A romákból álló zenekar először a Szól a kakas már című népdalt, majd a jól ismert Schindler-filmdalt játszotta el, aztán Puskás Tivadar polgármester felidézte az egykori eseményeket, a szombathelyi zsidó és Vas megyei családok gettóba hurcolását.
A város első embere ezután a közös az emlékezés fontosságától, az összetartozásról, a megbocsátásról és a jelen felelősségéről is szólt.
Radnóti Zoltán szombathelyi rabbi a magyarság és a zsidóság ezeréves, közös múltját idézte fel, de arra is emlékeztetett, hogy Szombathely a 19. században kereskedelmi és ipari központtá vált, amihez sok zsidó verejték és munka is hozzájárult.
A határvonal nem a magyarok és zsidók között van, hiszen magyarból is, nagyon sokféle van. Ezt követően a hallgatóság számára kifejtette, hogy mai a zsidók hogyan látják zsidóságukat.
Kiemelte: Dolgozni kell azon, hogy pozitív élmény legyen megélni a zsidóságot; ehhez kell a város és az ország segítsége – tette hozzá Radnóti Zoltán, aki egyetért a polgármesterrel abban, amit a történelmi felelősségről, az emlékezésről és a békés egymás mellett élés fontosságáról mondott.
Az emlékmű a szombathelyi önkormányzat és a zsidó hitközség közös megegyezéséből és együttműködéséből született. Alkotója Veres Gábor, aki Szombathely számos köztéri szobrát jegyzi és aki ügyesen összhangba tudja hozni a színvonalat és a közérthetőséget. Ilyen ez a mű is, a lelakatolt faajtóra akasztott magányos gyermekkabáttal. Az emlékmű leleplezése előtt Fekete László főkántor mondott imát.
Az emlékezés az egykori zsinagógánál, illetve a hitközösség imaházában folytatódott.