A fóbia szó maga, egyébként valami iránt érzett félelmet jelent, és bár a félelmet érző általában tudatában van annak, hogy az őt hatalmába kerítő érzés indokolatlan, mégsem tud szabadulni tőle. A már-már hétköznapinak tekinthető fóbiákban hírességek is szenvednek. Bencsik Tamara például belenofóbiás, azaz a tűktől fél. Dukai Regina klausztrofóbiás, Horváth Éva pedig aerofóbiás, azaz a repüléstől retteg. Schorbert Norbert kígyóktól való irtózását ofidiofóbiának nevezik. Brad Pitt viszont különlegesebb fóbiában szenved, ő ugyanis retteg a hátramenettől. Azonban Pamela Anderson sem egy mindennapi fóbiával éli mindennapjait, a saját tükörképétől fél. A talk-show amerikai nagyasszonya, Oprah pedig egy hétköznapi rágógumitól futna ki a világból.

A fóbiák többsége könnyen elkerülhető, azonban néhány elég nehezen küszöbölhető ki. Ilyen például a dextrofóbia, ami az ebben szenvedőkben a tőlük jobbra elhelyezkedő tárgyaktól való félelmet jelöli. Viszont nagyszerű helyzetben vannak, mert elég könnyen, egyetlen félfordulattal megszüntethetik magukban a félelmet, hacsak a forgás előtt nem volt valami a bal oldalukon. Ha pedig egy levofóbiással kerülnek össze - akik a bal oldalukon elhelyezkedő tárgyaktól félnek - remek keringőt járhatnak együtt.

(Forrás: google.com)

A jelenlegi időjárás sem kedvez mindenkinek ugyanis az ombrofóbiában szenvedők jobban örülnének a hónak, mint az esőnek. Esetükben a lehulló vízcseppek keltenek szorongást, vagy váltanak ki akár dührohamot is. Ha valami véletlen folytán nem tudják elkerülni az
esőcseppeket, akkor képesek akár egész nap is fürdeni, mert mocskosnak érzik magukat.

A genufóbok a térdektől, sőt általában még a saját térdük látványától is megijednek, émelyegni kezdenek. Nem képesek megérinteni sem a saját, sem más emberek térdét, ennek ellenére mégis vonzza a tekintetüket a testrész, szinte kilométerekről kiszúrják, ha valakinek
kilátszódik a térde a ruhája alól. Elterjedésük valószínűleg jó hír lenne a térdvédőgyártóknak.

Valószínűleg nagy sértés lehet egy chorofóbiást felkérni táncolni, ugyanis ők ettől a mozgásfajtától rettegnek a legjobban. Nem válogatnak stílusok között, mindegyiket utálják, még az egyszerű, lassú lötyögéstől is rosszul lesznek. A hafefóbiások viszont bizonyára egyedül táncolnak, hiszen ők az érintéstől félnek. Még a gondolatát sem bírják elviselni annak, hogy valaki hozzájuk érhet, vagy fordítva, hogy ők érjenek hozzá valakihez.

Valószínűleg első hallásra azt gondolhatjuk, hogy csak a rossz embereket keríti hatalmába a botanofóbia, ők ugyanis nem szeretik a virágokat, sőt, kifejezetten félnek tőlük. És nem csak az egész növénytől, hanem annak részeitől is, tehát akár egy falevéltől is úgy remegnek, mint a nyárfalevél. Még a zöldségektől is félnek ők, nem úgy, mint az anthofóbiások, akiket csak kifejezetten a rózsáktól ver le a víz.  Nekik valószínűleg rémálmokat okozhat, ha valaki csak romantikázni szeretne és rózsaszirmokkal szórná tele az ágyukat.

Természetesen létezik a Fobofóbia is, tehát vannak akik magától a fóbiától félnek. Ők azonban folyamatosan szoronganak, ugyanis nincs konkrét kiváltó oka a félelmeiknek. Nincs tehát olyan dolog, amitől ne lehetne félni, szerencsére azonban a fóbiák szakszerű  terápiákkal ma már jól kezelhetőek.