Ugyan egy-két alkalommal már játszottál a felnőttek között, de nyilvánvaló, hogy most szintet léptél. Végigjártad azt a bizonyos szamárlétrát? Hogyan érzed, karriered most ott tart, ahol tartania kell?
Igen, sőt bizonyos értelemben még előbbre is. Úgy gondolom, hogy az azért nem mindennapi, hogy valaki, aki alig múlt 17 éves, egy profi kézilabdacsapat első keretének a tagja lehessen. Ez mindenképpen nagy előrelépés számomra.
Bizonyára sokan tudják, hogy komoly családi sportháttérrel bírsz, hiszen édesanyád Dankó Ilona Európa-bajnok, világbajnok súlyemelő volt. Adta volna magát, hogy te is súlyemelő legyél, mégis a kézilabdánál kötöttél ki.
Anyu soha nem engedte, hogy súlyemelő legyek, a saját tapasztalataiból kiindulva tudta, hogy az milyen komoly megterheléssel, ízületi és egyéb problémákkal jár. Bár tetszett a súlyemelés, de mégis a kézilabda lett a sportágam. Elég vicces történet, hogy mindez hogyan történt. Kis ideig tornásztam, de az nem tetszett, túl nőiesnek találtam. Amikor bekerültem a Zrínyi Ilona Általános Iskolába, akkor éppen nem sportoltam semmit. Az iskolai barátaim kézilabdáztak, miközben én unatkoztam délutánonként. Egy idő után lementem én is az edzésekre, de csak mint érdeklődő. Talán a harmadik ilyen megjelenésem után az edző megkérdezte, hogy mit keresek ott, és beállított játszani, ha már itt vagyok. Alighanem tetszett neki, amit látott, mert biztatott, és pár foglalkozás után kérte, hogy járjak le az edzésekre.
Mikor lett belőled igazolt, igazi sportoló?
Talán 8-9 éves koromra váltam igazolt sportolóvá. A korosztályos csapatban, bajnokságban is játszottunk.
Beszélgetésünk elején már megemlítettük, hogy néhányszor már pályára léphettél a nagyok között, de mostantól új szerep, több lehetőség és feladat hárul rád is. Gondolom, mindenkit ismersz.
Így van, többen is csapattársaim vagy éppen ellenfeleim voltak korábban, így a beilleszkedéssel nincs is semmilyen gondom.
Balszélsőként tudod majd segíteni a csapatot. Tetszik ez a pozíció?
Korábban szinte minden poszton megfordultam, voltam irányító, átlövő, sőt beálló is, mire szélső lettem. A felnőtteknél most Kazai Anitával és Balogh Petrával alkotjuk a balszélső-szekciót. Ők sokat tudnak majd segíteni, és a többiek is nagyon támogatóak és segítőkészek.
Az SZKKA egyértelmű célja az első osztályba való feljutás. Mit gondolsz, kik lesznek a fő riválisaitok?
Szerintem az Eszterházy SC, a Békéscsaba a fő riválisok, de a Szent István SE-vel is számolni kell. Szerencsére erősödött a mi keretünk is, rendkívül bizakodó vagyok.
A gárdát az új szezonban új edző irányítja, Vida Gergő. Gondolom, hogy az ismerkedésen már túl vagytok. Milyen változásokat vettél észre?
Bár új a trénerünk, az elvárások ugyanazok, mint eddig. Természetesen vannak apróbb változások az edzéseken a feladatok között. S az is természetes, hogy a mester saját elképzeléseit is beépíti a felkészítésünk során.
Van-e kézilabdázó vagy más sportolói példaképed?
Igen, az egyik természetesen anyukám. A kézilabdázók közül pedig az RK Zagrebben játszó Timur Gyibirov. Ő nagy kedvencem kiskoromtól fogva. A nők közül két norvég, Nora Mörk és Stine Oftedal a példaképem.
A kézilabdázás mellett természetesen iskolába is jársz.
Így van, a Herman Ottó Szakképzőbe járok, sportedzőnek tanulok. Hosszú távon szeretnék a sport területén maradni.
