"Feladatom a menekültek szállítása volt a határról. Vittem magammal fényképezőgépet, de egyszerűen nem ment a fotózás. Túl sok érzelem ért" - írta beszámolójában az ismert fotós, szociális munkás Vass Péter Bexter, aki a Karitász színeiben kelt útra.

"Hogy fér be egy élet egy bőröndbe? Megannyi gondolat cikázott a fejemben, miközben a történelem előttem haladt el. 

Csinosan felöltözött nő megérkezett a melegedőbe, vidáman köszönte a segítséget, majd megcsörrent telefonja. Pillanatok alatt sírásba fakadt. Akkor kapta meg a hírt, hogy a településre, ahol szülei élnek, 3 bombát is ledobtak az oroszok..." - szól a fotós írása.

Később pedig arról ír, hogy két barátnő a gyerekeivel kelt útnak, hogy meneküljenek a háború borzalmai elől. "A határon derült ki, hogy az egyik picinek nincs útlevele, máshova lesznek szállítva" - nem folytathatták együtt az utat.

Mások azért aggódnak, mert kedvenceiket nem vihetik magukkal a szállásra, de: "ezek az állatok eddig együtt éltek gazdáikkal, hogyan legyen akkor? Szemet hunyunk, segítünk ahol tudunk."

Bexter most arra készül, hogy a segélyszállítmányokkal a jövő héten visszatér még segíteni. Hiszen nemcsak a határon, de azon túl is nagy a szükség most: "a helyiek panaszkodnak, hogy bezártak a boltok, nincs eladó, és nincs termék a polcokon. Tartalékok még vannak, de idővel el fog fogyni."

Az eredeti posztot itt lehet elolvasni: