Az Origó összefoglalóját olvashatják: 

Ki hozza az ajándékot?

Európa legtöbb országában a Jézuska, az angyalok vagy a Mikulás lepi meg a gyerekeket a karácsonyi időszakban – bár ők sem egyszerre érkeznek mindenhova. A V4NA szerint van azonban, ahol mások teszik boldoggá meglepetéseikkel a kicsiket. Belgiumban két hagyományos ajándékhozója is van a karácsonyi időszaknak: Père Noël és Saint-Nicolas. Saint-Nicolas a Télapónak felel meg és december 6-án visz a gyerekeknek ajándékot, míg Père Noël karácsonykor teszi a fa alá a meglepetéseket.

A HOLLAND MIKULÁS, SINTERKLAAS, NOVEMBER KÖZEPÉN GŐZHAJÓN ÉRKEZIK HOLLANDIÁBA KÍSÉRŐIVEL, A FEKETE PÉTEREKKEL, ÉS A SINTERKLAAS FELVONULÁS MINDEN ÉVBEN NAGY ÜNNEP A HOLLANDOKNÁL.

A gyerekek aztán a kandalló elé vagy a kerti ajtó elé teszik a cipőjüket, Sinterklaas pedig éjjel Amerigo nevű fehér lován átlovagol a házak felett és édességet, valamint egyéb ajándékokat helyez el a cipőkbe december elején. Az ajándékozás Hollandiában ekkor történik, karácsonykor már nem kapnak a gyerekek ajándékot.

ÉRDEKESSÉG, HOGY IZLANDON NEM A MIKULÁS VAGY A JÉZUSKA HOZZA AZ AJÁNDÉKOT A GYEREKEKNEK, HANEM A 13 JÓLASVEINAR, VAGYIS A KARÁCSONYI CSIBÉSZEK. ŐK AZ AZ IZLANDI FOLKLÓR SZEREPLŐI, ÉS A KARÁCSONYT MEGELŐZŐ 13 NAPBAN TESZNEK MEGLEPETÉST A GYEREKEK CIPŐIBE.

A rossz gyerekek azonban nem ajándékot, hanem csak rothadó krumplit kapnak.

OLASZORSZÁGBAN AZ ÜNNEPEK KÉT FŐ FIGURÁJA A BEFANA ÉS A MIKULÁS.

A hagyomány szerint a Befana egy jóboszorka, aki szállást adott a háromkirályoknak, amikor azok a születendő Jézushoz igyekeztek. A bölcsek megkérdezték a csúnya öregasszonyt, hogy el akar-e menni velük a Kisjézushoz, de nemet mondott, azóta azonban minden évben meglátogatja a gyerekeket és kis ajándékokat visz nekik. Befana a legenda szerint változtatni tudja a külsejét, személyéhez több szokás is kapcsolódik. Gradó városában például minden évben január 6-án csúf tengeri boszorkányok partra szállásának lehetnek tanúi az olaszok. A hagyomány szerint üvegcsónakokon érkeznek a boszorkák, hogy elvigyék a szemtelen gyerekeket.

Közben Bolzano városában ugyanezen a napon, több mint 400 jelmezbe öltözött ördög vonul fel az utcákon. A menetet Szent Miklós vezeti, aki megvédi a gyerekeket az utána menetelő rémségektől. Ez a szokás abból a mondából alakult ki, miszerint a környező völgyek falvait ilyen álarcos fiúk fosztották ki rendszeresen, akiket az ördög a hatalmába kerített annyi rosszat tettek, és csak Szent Miklós beavatkozásának köszönhetően sikerült megmenteni őket, aki legyőzte a gonoszt.

Zöldruhás Mikulás

Már-már elfeledett alak a brit zöldruhás Mikulás, akinek története a Szent Miklós legendánál is korábbra nyúlik vissza. Különféle történetek és legendák említést tesznek pogány téli ünnepekről, amelyeknek fontos szereplője volt a zöldruhás Mikulás, aki a tavasz jövetelét jelképezte hosszú, zöld, csuklyás köpönyegével, és magyalból, fagyöngyből és borostyánból készült koszorújával.

Az 1600-as évek Angliájának egy másik szokása az almabor kínálgatás (Wassailing) volt. Az emberek forró, almabor alapú italt készítettek nagy tálakba, majd pedig házról házra sétáltak és kínálták egymást. A hagyomány szerint azért almabort használtak, mert ezzel elriasztották az ártó szellemeket, és az almafákat időben felébresztették.

DÁNIÁBAN NEM ELIJESZTIK, HANEM „LEKENYEREZIK" AZ ELFEKET, AKIK ELCSENNÉK A GYEREKEK AJÁNDÉKAIT.

Hogy megakadályozzák, hogy a meglepetéseknek lába kéljen, rizspudingot és zabkását készítenek ki a manóknak. Norvégiában pedig nem az ajándékokat, hanem a seprűket kell védeni, azokat elrejtik Szentesete, ugyanis a hiedelmek szerint ekkor előjönnek a gonosz és szemtelen boszorkányok, hogy ellopják a seprűket egy kis repkedésre.

Babonák és jóslás Közép-Európában

Bár a lengyelek nagyon ragaszkodnak katolikus hagyományaikhoz, azért náluk is van néhány szokás, ami különféle babonákból ered. Régi szokás volt, hogy december 24-én nagyon odafigyeltek, hogy mit lehet tenni és mit nem, mivel úgy tartották, hogy amilyen ez a nap, olyan lesz a következő év is.

A HAGYOMÁNY SZERINT EZEN A NAPON SEMMIT SEM SZABAD KÖLCSÖNKÉRNI VAGY KÖLCSÖNADNI, HOGY A HÁZBÓL EL NE TÁVOZZON A SZERENCSE. NEM VOLT SZABAD FÁT VÁGNI, HOGY NE FÁJJON A FEJÜK, ÉS SZÖGEKET BEVERNI SEM, MERT AZ FOGFÁJÁST OKOZHAT.

A gyerekeknek illett legalább egy pillanatra belenézniük az iskolai füzetekbe, ami a tanulás iránti érdeklődést és a jövő évi iskolai jó eredményeket biztosította. Soha nem szárították ilyenkor a ruhákat; nem aludtak napközben, mert az betegséggel fenyegetett. Veszekedni sem lehetett ezen a napon, hogy ki ne provokálják a családon belüli ellenségeskedést.

Csehországban a keresztény hagyományok mellett szintén élnek még ma is a pogány eredetű tradíciók, melyek a karácsonyhoz kötődnek. Jóslás és mágia jól megfér a Betlehem-állítás mellett.

A fiatal lányok számára különösen izgalmas a karácsony, hiszen megtudhatják, hogy rájuk talál-e a szerelem jövőre.

AZ ELADÓSORBAN LÉVŐ LÁNYOK DECEMBER 4-ÉN EGY VÁZÁBA CSERESZNYEFAÁGAT TESZNEK, AMI HA KARÁCSONYIG KIVIRÁGZIK, A KÖVETKEZŐ ÉVBEN KÉSZÜLHETNEK AZ ESKÜVŐRE.

De egy másik módszerrel is a jövőbe láthatnak a lányok. A hagyomány szerint Szentesete a bejárati ajtónak háttal állva át kell dobniuk a cipőjüket a válluk felett. Ha a cipő orra az ajtó felé néz, amikor leesik, akkor a következő karácsony előtt rátalál a szerelem a lányra.

A V4NA szerint Magyarországon a téli napforduló ősi, pogánykori szokása volt a regölés, amelynek keretében a férfiak házról házra jártak és bőség, termékenységvarázsló rigmusokkal köszöntötték régen a háziakat. Erre a szokásra általában karácsony másnapján, 26-án került sor, a háziaknak nyújtott jókívánságok után pedig adományt kértek a regölők.

Forrás: origo.hu
FORRÁS: MTI/NEMES JÁNOS