Ajándékoktól roskadozó ünnepi asztalok, fényárban úszó karácsonyfák, bőség és csillogás – a közösségi média erőszakosan üzeni: erről szól a karácsony.

Pedig az ünnep lényegét egészen máshol találhatjuk meg.

Sokszor egy szerény hajlék, néhány boldog szempár és a család melege elég ahhoz, hogy megvalósuljon a karácsony csodája.

Ahogy a metropol.hu a cikkében írja, a Nógrád vármegyei édesapáról, aki tragikus hirtelenséggel vesztette el szerelmét, gyermekei édesanyját. Párja halála óta Tibornak szívügye lett mások megsegítése, ahogy fogalmaz, erre tette fel életét. Úgy érzi, feladatot kapott és

azon munkálkodik, hogy megszépítse a nehéz sorú emberek mindennapjait.

Így sodorta az élet Tibor útjába Lászlót, aki néhány hónappal ezelőtt egyedül maradt négy kiskorú gyermekével. Hatalmas szegénységben és nélkülözésben éltek: előfordult, hogy

a téli mínuszokban az alig egyfokos házban fagyoskodtak, és két szelet kenyeret kellett beosztaniuk, napi betevő gyanánt.

Bár László erején felül minden munkát elvállalt, a gyermekeket egy este elvitték, majd állami gondozásba vették őket. László azóta azért küzdött, hogy a család újra együtt lehessen.

Pár nappal később, ahogy eljutott a hír Tiborhoz, mentőakcióba fogott, és

úgy döntött, segíteni fog Lászlónak.

Bútorokat vásárolt és felújításba kezdett, hogy élhetőbbé varázsolja a kis otthont. Téli tüzelőt és egy új kályhát vett a családnak, hogy minden feltétel adott legyen, a gyermekek pedig visszakerülhessenek édesapjukhoz, egy élhetőbb, biztonságosabb otthonba.

Az utolsó pillanatig nem lehettünk biztosak abban, hogy a kicsik együtt tölthetik az ünnepeket édesapjukkal, így hatalmas meglepetésként ért, amikor szenteste megcsörrent a telefonom.

László volt a vonal túlsó végén, aki elcsukló hangon csak ennyit mondott: »Az én álmom ma valóra vált, a gyerekeim újra velem vannak«

 - meséli Tibor, aki egy percet sem tétlenkedett. Meleg ételt és téli ruhákat készített össze, három kisfiát autóba ültette, és meg sem álltak László otthonáig.

Amikor megláttak a kicsik, sorban rohantak oda hozzám, az ölembe ugrottak és láttam a szemükben azt a tiszta örömet és boldogságot, amit már nagyon régen. Hirtelen melegség költözött a kis otthonba, gyerekzsivajtól zengtek a falak, majd legnagyobb meglepetésemre

sorra kopogtak az ajtón a környékbeli házakból.

Volt, aki süteményt hozott, más egy tál levest, de mindenkinek volt egy-egy jó szava Lászlóhoz és a gyermekekhez. Meleg szívvel és boldogan indultunk haza, hiszen az idei karácsony más volt, mint a többi.

Átélhettük azt a tiszta örömet, ami sokaknak talán sosem adatik meg

- zárja a beszélgetést Tibor és bízik abban, hogy hamarosan teljesen rendeződik a család élete, a gyermekeknek pedig többé nem kell édesapjuk nélkül álomra hajtani a fejüket.

Kép: olvasói