Valamiért minden ember úgy emlékszik a gyerekkori karácsonyaira (mindegy, hány éves az illető), hogy a gyerekkorában karácsonykor MINDIG esett a hó. Azonban ez korántsem biztos, hogy reális emlék, ugye?

Nem bizony. Annyira nem, hogy az elmúlt százhúsz évből mindössze negyven alkalommal jegyeztek fel havat, hóesést december 24-26 között. Ez pont harminc százaléka az eltelt éveknek, vagyis

még a karácsonyok fele se volt fehér.

Egyébként ez a harminc százalék nem azt jelenti, hogy a többi télen egyáltalán nem esett hó, ez kizárólag a karácsonyi napokat, december 24-26 közötti közötti időszakot érinti, szóval az eltelt 120 évben sok tél hozott változatos mennyiségű havat az országba. Viszont tagadhatatlan tény, hogy egyre ritkábban tapasztalhatjuk ezt. Mégis az emberi lélek így működik, erre emlékszik. Talán azért, mert

sokan még abban a korszakban voltak gyerekek, amikor a természethez közelebb álltunk, érzékelhetőbbek voltak a téli élmények is, volt mit elraktározni.

Talán jobban figyeltünk kifelé, nem a számítógép előtt ültünk, aztán a karácsonyi képeslapok is ezt, a havas ünnepet erősítették bennünk.

Kell ettől a ritkulástól tartani?

Valóban változik az időjárás, van klímaváltozás – ahogy mindig is volt változás a Föld éghajlatát illetően. Nem mindenhol van most növényzet, ahol régen volt, vagy éppen fordítva, van, ahol most él növényzet, korábban pedig nem élt. Elég, ha csak Greenlandra gondolunk, ami – ahogy a neve is jelzi – valamikor csodás zöldellő terület volt. Egy bizonyos szintig ez a Föld normális működési rendjéből fakad, de van egy nagyon hangsúlyos tényező,

ami kockázatot jelent: eddig sose élt egyszerre 8 milliárd ember a Földön.

Ennyi ember együttes hatása – pláne a jelenleg tapasztalható felelőtlen magatartással – előre nem látható károkat és változásokat okozhat. De most, karácsonykor nem szívesen riogatnék senkit a jövőt érintő kilátásokkal. Egyébként is optimista ember vagyok,

én bízom az emberi józanságban és abban, hogy időben megálljt parancsolunk majd a negatív folyamatoknak.

Meg hát, a szakterületem a meteorológián belül speciálisan a rövid – a pár napos előrejelzésekre irányul. Én a rövid távú időjárás előrejelzésekkel foglalkoztam egész életemben.

Aktívan dolgozol még?

A meteorológus is olyan, mint az orvos – ezt a szakmát nem lehet abbahagyni. Ugyan már nem intézményi keretek között adok jelzéseket, de a tévé reggeli adásaiban rendszeresen segítek. Emellett hosszú évek óta gyakran keresnek meg nem hivatalos keretek között olyanok, akik kíváncsiak arra, egy bizonyos napon milyen lesz az időjárás.

Igen gyakori, hogy menyasszonyok írnak rám tavasszal, hogy nyáron júniusban vagy inkább júliusban menjenek-e férjhez.

Én ilyenkor mindig jót nevetek. Egyrészt, mert vőlegény még soha nem keresett meg ilyen kérdéssel, másrészt mert napra pontosan ennyire messzi időpontra igen nehéz pontos választ adni.

Az interjú teljes terjedelmében az egy.hu-n olvasható.

Nyitókép:  Roggs fényképészet – Németh Róbert