A megyés püspök a vármegyei lapnak elmondta, nagyon szeret kirándulni. Az eddigi legnagyobb kirándulóélményei pedig a Retyezát hegységhez kötődnek - olvasható a Magyar Nemzeten.

Mintegy 2500 méter magas csúcsai vannak, 80 gleccsertó, rengeteg élet. Ahogyan másztunk felfelé, mindig azt éltem át, hogy amit Isten alkotott, az gyönyörű. A patakok, a fák, a felhők, a sziklák tökéletesek. Olyanok, mint egy kristálytiszta szimfónia. Ez a teremtő Isten dallama, a gyönyörű harmónia, amit beleteremtett a világba. Csak akkor támad rossz érzése az embernek, ha a turisták jönnek, bőgetik zenegépeiket, cigarettáznak és eldobják… Ilyenkor összerezzen az ember. Mintha az egyetlen hamis hang ebben a gyönyörű szimfóniában az ember lenne. A mi szeméttel-piszokkal teli városaink, a torzsalkodásunk, a rettenetes háborúink

 – fogalmazott Székely János, majd hozzátette, karácsonykor a teremtő Isten tiszta dallama szólalt meg újra ebben a sarkaiból kifordult világban. 

A nagylelkűség, a kristálytiszta igazság, az egyszerűség dallama, a betlehemi gyermek éneke. Szelíd és gyönge hangnak tűnik, de mégis erősebb a fegyverropogásnál, a világ zűrzavaránál. Azóta is, évről évre megcsendesíti a rohanó világot, szól az emberi szívekhez. Minden ember vágyik erre a szelíd dallamra, arra, hogy e szerint éljen, hogy ezzel töltse meg a szívét.

 Az emberi szívet egészen betölteni semmilyen földi dolog sem képes. A földi dolgok mind végesek töredékesek, sebzettek – húzta alá a megyés püspök, aztán Ady szavait idézte a Kocsiút az éjszakában című versből: 

A megyés püspök szerint ezt a tiszta dallamot, titokzatos végtelenséget érzi az ember akkor, amikor az élete leggyönyörűbb pillanatait átéli: amikor gyermeke születik, amikor egész lényével szeret, amikor hallja a lelkiismerete titokzatos és elnémíthatatlan, tiszta hangját, amikor valami nagyon szépet lát vagy hall, és akkor is, amikor megérinti őt a halál szent közelsége, és megérzi azt a fényt, ami a halál titokzatos kapuja mögött ragyog. C. S. Lewis, a híres angol tudós mondta: ha egy kiskacsa megszületik, azonnal úszni akar, és ez egy biztos jele annak, hogy patakok, tavak léteznek, úszás létezik. Ha egy kisgyermek sír, és enni akar, ez egy biztos jele annak, hogy táplálkozás létezik. 

Ha egy fiatal testi vonzalmat érez, ez egy biztos jele annak, hogy szerelem és szexualitás létezik. Éppen így, ha az emberiség kiirthatatlanul vágyik valami olyan teljességre, amit ez a földi világ képtelen megadni, akkor ez egy biztos jele annak, hogy mi nem pusztán e földnek születtünk

– hangsúlyozta Székely János. Hozzátette: hallanunk kellene újra a betlehemi gyermek szelíd hangját. Ez a hang arra tanítaná a világot, hogy ha nem akarjuk végképp tönkretenni a gyönyörű bolygót, amit ránk bíztak, akkor a végsőkig hajszolt mennyiségi növekedés, a haszonelvű gazdaság helyett a minőségi növekedésre kellene törekednünk: a kapcsolatainkban, a tudásunkban és a művészetekben, a meditációban, a játékban és az örömben való növekedésre. Arra tanítana, hogy a konfliktusok, a világhatalomra törés helyett az együttműködés útjait kellene keresnünk. Arra tanítana, hogy az igazi boldogság nem a több fogyasztásban van, hanem a több alkotásban és a mind nagyobb szeretetben, a mélyebb kapcsolatokban, a lélek nemesedésében és az Isten békéjével való eltelésben. 

Karácsonykor hallgassuk újra az Ő tiszta hangját, a tiszta dallamot. A szelíd, halk hangot, amely mégis erősebb és hatalmasabb minden emberi harsogásnál. A szeretet hangját, amelyből lett a világ, és amely felé tart az életünk

 – zárta gondolatait Székely János megyés püspök.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Brett Sayles)
Forrás: magyarnemzet.hu